A Company című Sondheim-darab egyik részlete, az Another Hundred People magyarul, Bradányi Iván fordításában:
Ma százasával tódulnak a városba fel,
Szívük csupa remény.
Van, ki gyorsvonattal érkezik, hogy ne késsen el,
Honnan, mit tudom én!
Van, ki repülőre száll, a jelszó: sietni kell!
Most, míg tart az idény!
Nézd a vonatokat!
Nézd az utasokat!
Jönnek nap mint nap!
Mennyi idegen ember,
Kincskereső kis ember.
Jön kimeredt szemmel,
Tágul a városi kép.
És gyűl a nép,
Csak gyűl a nép!
És elnyeli őket egy lakóház meg egy füstös gyár.
Hol megveri őket a fakó láz, sehol napsugár.
Sehol visszaút. Az ember mit is vár? Ugyan mit is vár?
Van, aki sírni kezd, van, aki inni kezd, van, aki megőrül.
Van, aki megszokik, van, aki megszökik, van, aki megőszül.
Van, aki alkuszik ezzel a kerettel,
Van, aki azt se tudja, mit kezdjen e szereppel.
(...)
Mégis százasával tódulnak a városba fel!
Mennyi idegen ember,
Kincskereső kis ember.
Jön kimeredt szemmel,
Tágul a városi kép.
És gyűl a nép,
Csak gyűl a nép!
És elnyeli őket egy lakóház meg egy füstös gyár.
Hol megveri őket a fakó láz, sehol napsugár.
Sehol visszaút. Az ember mit is vár? Ugyan mit is vár?
Van, aki sírni kezd, van, aki inni kezd, van, aki megőrül.
Van, aki megszokik, van, aki megszökik, van, aki megőszül.
Van, aki alkuszik ezzel a kerettel,
Van, aki azt se tudja, mit kezdjen e szereppel.
(...)
Mégis százasával tódulnak a városba fel!
Mégis százasával tódulnak a városba fel!
Mégis százasával tódulnak a városba fel!
Mégis százasával tódulnak a városba fel!
Mégis százasával tódulnak a városba fel!
