Zene: Stephen Sondheim

Magyarországi bemutató: -

Így született: Sondheim azóta kacérkodott a darab megírásának gondolatával, mióta 1983-ban először látta Ettore Scola Passione d’Amore című alkotását, amelyből az ötletet merítette. Saját bevallása szerint miután elkezdte nézni a filmet, fél órán belül biztos volt benne, hogy a történet jól működne dalokban elbeszélve. A musicalt az alkotók (a zeneszerző/dalszövegíró mellett James Lapine, aki a szövegkönyvért illetve a rendezésért felelt) kezdettől fogva egyetlen hosszú szerelmi történetnek, illetve egyetlen hatalmas rapszódiának tekintették, amelynek előadása során a közönséget erős érzelmi hatások érik.

A darab sztorija: A 19. század közepének Itáliájában játszódó darab középpontjában egy fiatal katonatiszt, a férjezett szeretője és egy testi szenvedésektől gyötrődő, beteg fiatalasszony áll. Giorgio-t egy távoli helyőrségre helyezik, így kénytelen elszakadni kedvesétől, Clarától. Új állomáshelyén találkozik a haldokló, cseppet sem vonzó külsejű Foscával, akinek a beteges vágyakozása Giorgio iránt szép lassan kiöli az egészséges szerelem érzetét a fiatalemberből.

Legismertebb dalok: Happiness, I Read, I Wish I Could Forget You, Loving You, No One Has Ever Loved Me

Kommentár: A Passion formáját tekintve leginkább episztolamusicalnek nevezhető, amennyiben kiemelt szerepet kapnak benne Giorgio Foscához címzett levelei, amelyek a katonatisztben bekövetkező változásról és a halált is semmibe vevő szerelméről tanúskodnak (Miklós T.). Ezeknek és a két női főszereplő leveleinek dramaturgiai szerepe kettős: nem csupán a történéseket közvetítik, hanem a darab érzelmi csúcspontjait is adják. A musical bizonyos zenei megoldásaiban leginkább a Sweeney Toddra emlékeztet, persze nem elsősorban hangulatában, mintsem az átkomponáltság tekintetében. A kevesebb, mint két órás mű alatt szinte végig hömpölyög Sondheim muzsikája, a jelenetek ennek is köszönhetően igen gyakran egymásba olvadnak

További olvasnivaló: a Passion a Wikipédián (angolul)