Egy újabb klasszikus, ezúttal a Sweeney Toddból. By the Sea, azaz Smacizunk a mólón. Miklós Tibor fordította a rossz emlékű 1992-es magyar premierhez (Erkel Színház).

Ó, Mr. Todd! Itt egy puszi!
Muci, ugye te is akarod azt a csuda napot,
Ó, Mr. Todd, amikor mehet magától a bolt.
Bérelünk egy nyaralót!
Mese kis kunyhót! Pici vityillót!
Ugye te is akarod?

Hol a part homokos és a hullám pajkos.
Amíg bent uszikálsz, csak a dagály nyaldos.
Izgató, vadító vizes kéj,
Hol az óceán nagyon mély,
Pancsolni jó!
Smacizunk a mólón! 

Sül a jó puha ponty és a leves fortyog,
Csak a potyka pirul, míg a halász hortyog.
Vár a jó hintaágy, meg a himbi-limbi,
Zsong a szív és a csingi-lingi csábítón…

Smacizunk a mólón!
Ó, de jó!
Csak a tenger csillog…
Pancsolni jó!

Éjjel úszunk nagyot,
S te azt is hagyod, hogy kis hal vagyok…
Hú-hú!
S ha van jó falat, a kis hal harap egy jó-hó-hó-hót!
És nem kell nekünk a horgászbot.
Azt kapják be csak a horgászok…
Mi jót falatozunk és nem karattyolunk,
Inkább kamatyolunk egy órát!

Hol a part homokos, ott a hullám pajkos.
Amíg bent uszikálsz, csak a dagály nyaldos.
Izgató, vadító vizes kéj,
Hol az óceán nagyon mély,
Pancsolni jó!

Smacizunk a mólón!
Száll oly lágy zene, szívhez szólón.
Rád és rám, o-ho-hó,
Csuda szerelem vár!

Talán helyesebb lenne napi audiót írni, mindenesetre itt hallgatható meg teljes egészében (sajnos kép nélkül) a 2012-es müncheni Sweeney Todd, olyan operaénekes közreműködőkkel, mint Jane Henschel (Mrs Lovett) vagy Mark Stone (Sweeney). A felvétel egyébként CD-n is megjelent.

Az egyik legszínvonalasabb, jelenleg is futó amerikai TV-sorozat, a The Good Wife (magyarul: A férjem védelmében) csak úgy hemzseg a jobbnál-jobb vendégszereplőktől. Az alábbi három színész közös vonása, hogy valamennyien főszerepet alakítottak jól ismert Sondheim-musicalekben. No de melyik(ek)ben is?

.

.

.

.

.

.

.

.

Megoldás: Nathan Lane (A Funny Thing..., Frogs), Denis O'Hare (Assassins, Into the Woods), Joanna Gleason (Into the Woods)

A Mezzo francia komolyzenei TV-adó hamarosan műsorára tűzi a Theatre Chatelet áprilisi Sunday in the Park with George előadásának felvételét. A vetítési időpontok: május 5., 24. és 28., mindhárom alkalommal 17 órakor.

A produkciót Lee Blakeley rendezte, a karmester David Charles Abell, a sz.ereposztás pedig az alábbi:

Julian Ovenden (Georges / George)
Sophie-Louise Dann (Dot / Marie)
Rebecca de Pont Davies (Old Lady / Elaine)
Jessica Walker (Nurse / Harriet)
Nickolas Grace (Jules / Greenberg)
David Curry (Soldier / Redmond)
Rebecca Bottone (Celeste 1 / Betty)
Francesca Jackson (Celeste 2 / Billy)
Beverley Klein (Yvonne / Blair)
Nicholas Garrett (Boatman / Dennis)
Damian Thantrey (Franz & Randolph)
Jonathan Gunthorpe (Louis / Homme / Alex)
Christine Buffle (Frieda / Noémie)
Elisa Doughty (Mrs)
Scott Emerson (Mr)

Aki nem bírja addig cérnával, annak itt a közvetítés előzetese:

A Menier Chocolate Factory-beli előadások sikerét meglovagolva a londoni Merrily We Roll Along producerei a West Endet is ostrom alá vették: az időkerék 12 héten át a Harold Prince színházban forog április 23-ától. A kreatív csapat és a főbb szereplők változatlanok, a három főhőst továbbra is Mark Umbers, Jenna Russell és Damian Humbley alakítják a Maria Friedman rendezte előadásban, amelynek előzetese itt tekinthető meg:

Április 15-én kerül első alkalommal a párizsi közönség elé Stephen Sondheim talán legpoétikusabb darabja, a Sunday in the Park with George. A Theatre Chatelet legújabb musical-produkciója mindössze 10 napig látható, a két főszerepet Julian Ovenden (George) és Sophie-Louise Dann (Dot/Marie) alakítják. Néhány kép kedvcsináló gyanánt:

Fotók és bővebb információ: http://chatelet-theatre.com/2012-2013/sunday-in-the-park-with-george-fr

A Passion jelenleg is futó Off-Broadway-produkciójának (rendező: John Doyle) szereplőgárdája egy, a Valentin-nap alkalmából rendezett koncerten is elénekelt néhány dalt a darabból. Az alábbi videón Judy Kuhn előadásában a Loving You hallható:

Zene: Stephen Sondheim

Magyarországi bemutató: -

Így született: A darab témaválasztása kis túlzással egyidős Sondheim zeneszerzői ambícióival, hiszen a komponistát már az 1950-es évek elején is foglalkoztatta a gondolat, hogy darabot ír Wilson és Addison Mizner egyáltalán nem hétköznapi élettörténetéből. A John Weidmannal közösen írt musical jóval később, az 1990-es években összesen négy különböző változatban készült el, az utolsó kettőt (Bounce illetve Road Show címmel) mutatták be szélesebb nagyközönség előtt is.

A darab sztorija: A műben a szerzők ismét Amerikáról, a korlátlan lehetőségek hazájáról mesélnek, ahol, legalábbis a 19–20. század fordulóján, illetve az azt követő évtizedekben minden megtörténhetett. A két főszereplő, Wilson és Addison maga a tűz és a víz: előbbi egyfajta szélhámos volt, aki az élet minden területén kipróbálta magát, utóbbi  jóval visszafogottabban habzsolta az életet, és világnézete is egészségesebbnek volt mondható. A darab élettürténetük vaudeville-szerű krónikája.

Legismertebb dalok (az utolsó, Road Show című változaté): Waste, Gold!, Addison's Trip, The Best Thing That Ever Has Happened, Boca Raton

Kommentár: A darab négy különböző címmel futó változatához Sondheim még számára is követhetetlen mennyiségű (egyes kutatások szerint 45) dalt komponált, amelyek közül jó néhány teljesen egyedi, mások korábbi számok variációi. A musical váza, alapvető struktúrája mindvégig adott volt, és „csupán” a dalokat kellett hol kibővíteni, új dalszöveggel felruházni, máskor pedig egy friss számmal helyettesíteni. A Bounce/Road Show egyetlen produkcióban sem aratott átütő sikert, és megmaradt a tisztességesen megírt, de nem különösebben emlékezetes zenés darabok színvonalán.

További olvasnivaló: a Bounce/Road Show a Wikipédián (angolul)

Nem csak a bajusz hasonlít: Dunai Tamás az A Little Night Music főszerepében, Len Cariou ugyanezen darab lemezfelvételén.

Mindeddig hiányzott a blogról a Sondheimről szóló angol nyelvű szakirodalom bemutatása, mostani bejegyzésünkkel ezt pótoljuk.

A szerzővel és műveivel történő ismerkedéshez elsőnek a Sondheim and Co-t, Craig Zadan könyvét ajánljuk,  ami lényegében egy riportkönyv, jó képekkel, nagyon olvasmányos, kifejezetten a szélesebb értelemben vett nagyközönségnek íródott. Ezt leginkább használtan lehet beszerezni, újonnan aranyárban mérik. Az 1987-keménykötésű kiadásban nincs benne az Into the Woods-ról szóló rész.

Meryle Secrest biográfiája (Stephen Sondheim, A Life) is igen jól olvasható,akár szerényebb angoltudással is, kicsit talán túl sok benne a bulvárrészlet, de ezt leszámítva igen izgalmas könyv. Akárcsak Zadan, ő is sokat ír a darabok keletkezéséről.

Amennyiben valaki a legfontosabb Sondheim-darabokról szeretne részletekbe menő, igen alapos és szinte minden elemében helytálló elemzéseket olvasni, annak feltétlenül meg kell ismerkednie Joanne Gordon The Theater of Stephen Sondheim című munkájával. A könyv egy remek bevezető tanulmányt követően sorra veszi a korszakalkotó zenés darabokat, Az A Funny Thing…-től kezdve egészen az Assassins-ig.

Stephen Banfield Sondheim's Broadway Musicals című műve már keményebb dió, a benne található zenei elemzések helyenként hol telitalálatnak, hol pedig fölösleges okoskodásnak hatnak. A könyv egészének élvezetéhez szilárd zeneelméleti alapok szükségeltetnek. Hasonlókat mondhatunk el Mark Eden Horowitz Sondheim on Music: Minor Details and Major Decisions című munkájáról, amely a Sondheimmel műveinek zenei világáról folytatott dialógusokat tartalmazza.

Végül de nem utolsósorban ezen a helyen is meg kell emlékeznünk Sondheim kétkötetes, kommentárokkal gazdagon ellátott dalszöveg-gyűjteményéről. A Finishing the Hat-nek/Look I Made a Hat-nek azonban, éppen kiemelt jelentősége okán a közeljövőben külön bejegyzést szentelünk.