Zene: Jule Styne
Dalszövegek: Stephen Sondheim
Szövegkönyv: Arthur Laurents
Bemutató: New York, 1959. május 21.
Magyarországi bemutató: Budapest, 1993. október 16.
Így született: Sondheimre eredetileg zeneszerzőként is számítottak a producerek, azonban a musical nagy sztárja, Ethel Merman megfúrta a kreatív csapat eredeti tervét. Így került a képbe az igen tapasztalt Jule Styne, aki afféle dallamkovácsként igen jól tudott együtt dolgozni a fiatal szövegíróval. Laurents árnyalt figurái, Sondheim frappáns dalszövegei és Styne áradó dallamai egymást erősítve pazar keretet adtak a musicalnek, amelyet a Merman vezette impozáns szereplőgárdának sikerült is megtöltenie élettel.
A darab sztorija: Rose mama, a hajdanvolt revüsztár két lányának a karrierjét egyengeti és nehezen fogadja el, hogy nem irányíthatja mindenáron lányai életét. Alig tudja megemészteni, hogy June elszökik egy táncossal, Louise pedig megalázó sztriptízszerepeket kénytelen vállalni a megélhetése érdekében. Persze a végén majdnem minden jóra fordul, Louise már Gypsy Rose Lee néven ünnepelt börleszk-sztár lesz, anyját azonban kétely és bizonytalanság gyötri a saját jövőjével kapcsolatban.
Legismertebb dalok: Some People, Small World, Everything's Coming Up Roses, Rose's Turn
Kommentár: A Gypsy igen szép sikert aratott a Broadwayn, másfél év alatt 700 feletti előadásszámot produkált és nyolc Tony-jelölést is magáénak tudhatott. Néhány kritikus azonban azt nehezményezte, hogy a darab soványka cselekménye csak amolyan ürügyként szolgál a showelemekhez és a színpompás balettbetétekhez. Mások szerint a darab műfajának egyik kiemelkedő alkotása, a Rodgers és Hammerstein által tökélyre fejlesztett karakterközpontú musicalírás betetőzése.
További olvasnivaló: A Gypsy a Wikipédián (angolul)
