Semmiképp sem a legismertebb, talán nem is a legjobb Sondheim-dal, mégis érdemes lehet a figyelemre: az I'm Still Here-ben benne van egy sokat látott ember minden bölcsessége, optimizmusa, és - nem mellesleg - Amerika ötven éve. Stephen Sondheim ezzel az 1971-es dallal mintha rálelt volna a Puccini és Richard Strauss által kitaposott útra: nőalakjainak sorsa gyakran sokkal érdekesebb, mint a férfi hősöké.

Melyik műben?

Follies (amerikai bemutató: 1971. április 4.)

Ki énekli?

Carlotta Campion nem főszereplője a darabnak, csupán egyike a hajdani kóristalányoknak. Már mindenen túl van, mindent látott, mégis itt van:

Good times and bum times,
I’ve seen them all and, my dear,
I’m still here.

Miről szól a dal?

Egy kicsit magáról Carlottáról, ám sokkal inkább a korról, amelyben élt. Tele van kultúr- illetve médiatörténeti utalásokkal Amerika fél évszázadából (a többi közt Amos ‘n Andy, Shirley Temple, J. Edgar Hoover, Reno, hogy csak a Magyarországon ismerteket említsük).

Kik énekelték?

Barbara Streisand, Carol Burnett, Shirley MacLaine, sőt még Sammy Davis Jr. is. A legújabb, 2011-es amerikai felújítás alkalmával az egyik legnagyobb angol musicalénekesnőre, Elaine Paige-re osztották Carlotta szerepét, és az ő lenyűgöző előadásában valódi eseménnyé, talán az egész előadás legfontosabb momentumává vált ez a közel hat perces dal:

 

Címkék: dalszöveg follies paige [elaine]

A bejegyzés trackback címe:

https://sondheimtisztelo.blog.hu/api/trackback/id/tr53475664

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása