A Sunday in the Park with George című Sondheim-darab emblematikus dala (Putting It Together) Miklós Tibor remek fordításában így hangzik magyarul:

Légy naggyá,

Így egyszerűen; naggyá!

Élj azzal, amit kaptál,

És ne töprengj az árán,

Csináld, amit kell!

 

A művészet könnyű…

Ez szép, de nem igaz!

Művészkedni könnyű,

Míg a tojáshéj rajtad!

 

A látomás – magánügy,

Ha tovább nem adod!

A dal, mit nem hall senki:

Halottnak a csók!

Csak az hat, ami él!

 

Apránként összerakni mindent,

Részenként kidolgozni; szépen, pontosan,

Minden egyes percben hozzátéve,

Amit egy-egy részlet megkíván;

Nem elég a látomás, az ötlet,

Hogy valósul meg, attól függ minden;

Tanulod a szakmát!

 

Grammonként…

Méricskélsz, kicentizve mindent,

Cseppenként adagolva, mindent kipróbálsz;

Alapokat raksz le, s közben reszketsz,

Hátha amit építsz, kártyavár,

Odafigyelsz minden józan szóra,

Megvitatod újból pontról-pontra,

Hiába sok gőzös-lázas álom,

Hogy az egész biztos lábon álljon;

Ez munka, semmi más;

Hát – tanulod a szakmát! 

 

Apránként…

Láncszemként összefűzve mindent,

Még és még! itt és ott

Feldolgozva érvet, véleményt,

Ahogyan a jogtudós a törvényt,

Ahogy a zenész a hangszerét ismeri,

Hisz alkotni csak így tud;

Ne reméld, hogy ennél könnyebb sors jut!

 

Mért lenne könnyű

Az, hogy minden kis részlettel

Tisztában légy;

És közben mindenkor tudd,

Mindez hogy lesz egésszé? 

Hiszen amit próbálsz, mind oly zűrös,

S mint akit a balsors régen üldöz,

Gyötör a sok lelkibaj, a végzet,

Fenyeget a bukás, érzed - véged!

Csak fel ne add!

 

Így rakj fel foltokat a képből;

Kell egy cél – az se baj, ha néha mellélősz!

Másoknak a magánélet fontos,

Neked csakis az, hogy összehozd

Azt, amit majd műnek hívnak egykor,

De te most mégse erre gondolj,

Hisz amit most csinálsz, az csak próba,

Hogy végül rátalálj a Hangra!

 

Mért volna könnyű

Az, hogy minden nap úgy indulj,

Benned van mindaz, miről azt mondják majd,

Ez a műfaj csodája!

 

És ha nekik nem kell csak a régi,

Csakis a megszokott a jó,

Vedd át a régiektől mindazt,

Ami csak értékes és vonzó!

Legyél a híd két messzi part közt,

Legyél a rég várt folytatás!

Lesz munkád még, hogy mindezt valóra váltsd!

 

Légy új srác – a régi nagyok útján,

Légy örök tűzű vulkán

És ne csak tűnő hullám

A divat tengerén!

 

Apránként összerakni mindent,

Részenként kidolgozni, átfésülni még;

Rámehetnek hónapok és évek,

Azután még szerencse is kell

Ahhoz, hogy ismert légy, hogy feltörj,

És ha a siker végre eljön… mert eljön!

Velejön az újabb-újabb munka,

Nekifeszülsz minden dalnak újra,

Keresed, hogy – hogy lehetne másképp,

Megmutatni minden rejtett színét,

Akarod, hogy minél többen értsék,

Mindezt nem a hírnévért, a pénzért,

Hiszen a küldetés a fontos,

Amiért érdemes, hogy dolgozz;

Hogy művésszé legyél;

Tanulod a szakmát!

 

Apránként, részenként,

Mondatról – mondatra,

Taktusról – taktusra!

S ha mozgás, fintor, dallam, játék,

Kudarc, pofon, mosoly, remény,

Intés, tudás, érzés

Egy nap összeáll –

Ez a művészet már!    

Címkék: dalszöveg sondheim magyarországon sunday in the park with george

A bejegyzés trackback címe:

https://sondheimtisztelo.blog.hu/api/trackback/id/tr734622260

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása