Holecskó Orsolya a Magyar Színházban nagyszerű színpadi pillanattá varázsolta, de önmagában, olvasva is megállja a helyét: a Csak egy perc volt (Moments in the Woods) magyar szövege (Galambos Attila munkája) valódi telitalálat, minden bizonnyal az egyik legszellemesebb Sondheim-magyarítás. Íme:
LÉTEZIK, HOGY EZ MIND IGAZ VOLT?
JÖTT EGY HERCEG ÉS CSÓKOLT?
ÉS CSÓKOLT?
ÉS EZT ENGEDTEM… SŐT!
VAJON EZ HIBA VOLT?
JÖN-E MÉG? MÁRIS RÁM UNT?
SZERET – NEM SZERET!
TISZTA ŐRÜLET!
ÁLLJ LE! NEM ILLŐ!
EGY FELESÉG… MÉG ILYET!
EZ CSAK AZ ERDŐ,
VAGY VALAMI BŰVÖLET.
VAN EGY CÉL, VAN EGY ÚT,
VAN EGY FÉRJ, VAN EGY GYERMEK,
„NÉMI” TENNIVALÓ.
VAN AMIT SZABAD, VAN AMIT NEM.
GYORSAN SZÁLLJUNK LE A FÖLDRE,
HAHÓ!
ÉS HA MÉGSEM KELL?
TALÁN MEGTARTHATOK MINDENT.
VAN EGY KISGYERMEK,
SÜTNI OTT VAN EGY PÉK,
MÁSRA MEG
OTT EGY HERCEG…
REMEK! HÁT EZ SZÉP!
TISZTA SOR, MENNI KELL.
VÁRNAK RÁM,
MEG KELL TALÁLNI A FIÚT, ÉS KÉSZ!
ÉN MEG Ő? MI TÖRTÉNT?
PLÁNE ITT! NEM IS ÉRTEM,
EZ A HELY MEGIGÉZ!
CSAK EGY PERC VOLT,
RÖPKE PILLANATNYI MÁMOR.
EBBŐL ÁLL AZ ÉLET:
SZÍV VAGY ÉSZ
KESERŰ VAGY MÉZ
MINDIG „VAGY-VAGY” VAN
SOHA NINCSEN „ÉS”
CSAK AZ ERDŐBEN…
OTT IS PÁR PERC AZ EGÉSZ.
MILYEN SZÉP LENNE AZ ÉLET,
HA CSUPA PILLANATBÓL ÁLLNA.
BÁR ÚGY NEHÉZ LENNE ÉLNED,
SOSE TUDNÁD, MI AZ ÁBRA.
ELŐBB EZ, AZTÁN AZ,
JÖN EGY PERC, JÖN EGY HERCEG…
EZ EGY DELEJES HELY.
ALIG VOLT EZ A PERC TIED MÉG,
EL IS VESZTED.
BELESZÉDÜL A FEJ.
SZÉPEN ENGEDD EL,
EMLÉKEZZ A PERCRE JÓ SZÍVVEL.
ÉS A „VAGY”-HOZ MIKOR VISSZATÉRSZ,
TUDD, HOGY VOLT EGY „ÉS”
BÁR A „VAGY” LESZ CSAK,
AZZAL JÓL ELVAGY.
MINDENT ÉRTEK MÁR.
SZÍVEM INDULÁSRA KÉSZ.
