Nem állítható, hogy sosem lehet Sondheim-muzsikát hallani Magyarországon: 2007 decemberében például remek koncerttel tisztelegtek a kortárs musicalszerzők egyik legkiválóbbika előtt a Műpában. Ja, hogy azóta eltelt négy év? Sebaj, most itt a lehetőség, hogy végre áttörés mutatkozzon (nem fog) a hazai recepcióban, és elárasszák (nem fogják) a hazai színpadokat a neves szerző korábban szinte teljességgel negligált zenés darabjai. A Centrál Színház friss bemutatója, az Egy nyári éj mosolya (angol címe: A Little Night Music) ugyanis kiválóan szolgálja a magyarországi Sondheim-játszás ügyét.

Az 1955-ös Ingmar Bergman-filmen alapuló Egy nyári éj mosolya messze a legnépszerűbb Sondheim-darab (szövegkönyv: Hugh Wheeler) idehaza, korábban a Madách Színházban és az Ódry Színpadon is előadták. A mostani, úgynevezett replika produkció annyiban más, mint a Szirtes Tamás rendezte korábbiak, hogy teljes egészében a londoni Menier Chocolate Factory előadását másolja. Maga a rendezés korrekt és elegáns. Alapvetően egy szűk játéktérre lett kitalálva, egyfajta kamaramusicalt farag a darabból, ami egyáltalán nem tesz rosszat neki.

A svéd felső középosztály szerelmi civódásai nem feltétlenül tartoznak a leghálásabb zenés színpadi témák közé, ide minimum Sondheim zsenialitása szükségeltetik, hogy fogyasztható musical (vagy operett, netán musical-opera?) legyen a dologból.
A régimódi, ráérős történetmesélés (copyrighy by Vámos Miklós) legszebb hagyományai elevenednek meg a színpadon, és ehhez passzol a muzsika is: alapvetően klasszikus stílusban megírva, tele keringődallamokkal vagy azok variációival, és nyilvánvaló például, hogy a Nemes és érzelmes keringők című Ravel-darabbal való hasonlóság sem csupán a véletlen műve.

A 2011-es magyarországi produkció szerepeinek kiosztása – talán egy-két kivételtől eltekintve – példásan sikerült. Jobbnál jobb színészi alakításoknak örvendhet a közönség, és az énekesi teljesítmények sem maradnak el ettől. Törőcsik Mari minden megszólalása élményszámba megy az egykor volt kurtizán, Madame Armfeldt szerepében, és múltidéző dalát (Liezon) is remekül oldja meg. Lányát, Desirée-t Nagy-Kálózy Eszter nagy kedvvel alakítja, ám az egész darab legfontosabb számával (Bohócok, hé, angolul: Send in the Clowns) finoman szólva sem boldogul.

Fölényesen győzik viszont az egyáltalán nem egyszerű énekelnivalókat tartalmazó szólamaikat a legfontosabb férfiszerepek alakítói: Gergely Róbert a fiatalságával leszámolni képtelen ügyvéd, Szemenyei János az identitáskeresés rögös útján eligazodni képtelen fia, valamint Egyházi Géza, a korlátolt katonatiszt szerepében énekesként és színészként egyaránt figyelemre méltót nyújtanak.

Nem lehet panasz a hölgyekre sem: Kovács Patrícia fanyar humora jól érvényesül a megcsalt katonafeleség és igaz barátnő szerepében, Ágoston Katalin az ügyvéd szinte még gyerek feleségeként a kelleténél talán egy árnyalattal halványabb, Balogh Anna viszont a Molnár fia című számban ragyogó énekesi képességeinek adja ékes bizonyítékát. Fredrika, Desirée koraérett kislányának szerepében oldott színpadi jelenlétről tesz tanúbizonyságot Patai Anna. Remekelnek a görög drámák mintájára az eseményeket kommentáló kórus tagjai is (Nótás György, Balog Tímea, Bende Zsuzsanna, Csapó József és Megyesi Schwartz Lúcia).

Újra van tehát Sondheim-darab Pesten, reménykedjünk hát a hasonlóan színvonalas folytatásban. Csak ne kelljen újabb négy évet várni rá!

 Fotók: Centrál Színház

A cikk eredetileg a Café Momus Internetes Komolyzenei Napilapban jelent meg.

Címkék: centrál színház egy nyári éj mosolya a little night music sondheim magyarországon

A bejegyzés trackback címe:

https://sondheimtisztelo.blog.hu/api/trackback/id/tr323438767

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása