Sondheim művészete önmagát éltető ellentmondás: folyamatos megújulás egy klisékből, sablonokból építkező szórakoztatóipari ágazatban. Musicaljei mély(ebb) értelmű, sokat sejtető alkotások, valóságos ékkövei a Broadway/West End színházi kínálatának, pedig nem is igazán illenek oda. Ha volna értelme a műfajok beskatulyázásának, kategorizálásának, a Sweeney Toddot is inkább kortárs operának nevezhetnénk. Mint ahogy a darab egy jeles elemzője rámutatott, éppen úgy egyetlen nő által megértett, de menthetetlen férfi a főhőse, mint a Wozzecknek, a Peter Grimesnak vagy éppen a Porgy és Bessnek.
A londoni Sweeney Todd a West Enden megy – makulátlan, a legapróbb részletekig kidolgozott előadásban. Tulajdonképp a némileg aktualizált cselekményen kívül nincs benne semmi igazán eredeti, a legnagyobb érdeme, hogy helyzetbe hoz két zseniális színészt.
A címszerepben Michael Ballt eredetileg semmi sem predesztinálta arra, hogy igazi démoni borbéllyá lényegüljön át estéről-estére. Alkata, habitusa vélhetően sokkal közelebb áll az általa alakított hősszerelmesek tucatjaihoz, hangja sem az efféle szerepekben edződött. Sweeney Toddja ennek ellenére nagyformátumú, pontos alakítás, széles színészi eszköztárral teremtett hús-vér figura. Zeneileg – mondanom sem kell talán – fölényesen győzi a szólamot.
Ballhoz képest a Mrs Lovettet adó Imelda Stauntonnak nagy előnye, hogy nem kell küzdenie a szerepért, megvan az neki anélkül is. Minden kétséget kizáróan az övé a legnagyszerűbb alakítás, amihez zenés színházban eddig szerencsém volt. Ő még akkor is játszik, ha némán áll, vagy alig hallhatóan magyaráz, de igazán akkor van elemében, ha kinyitja a száját: nála ideálisabban talán senki sem valósíthatja meg a Sondheim által a szerephez társított „chatterbox” eszményképét.
Öröm lenne leírni, hogy az 1500 férőhelyes Adelphi Színház minden este megtelik és a londoniak egymást tapossák a jegyekért, ám ez nem teljesen fedné a valóságot: május első szerdáján pár órával a kezdés előtt még azokból az első soros jegyekből is volt néhány, amelyekért máskor közelharcot vívnak az élelmes színházlátogatók. Mindez azonban elisikkad a lényeg mellett, hiszen a démoni borbély hosszas száműzetés után ismét hazatért szülővárosába.
