Ma ünnepli 60. születésnapját Amerika egyik legsokoldalúbb énekes-színésze, Mandy Patinkin. Az 1952-ben, Chicagóban született művész első kiugró Broadway-alakítása Che szerepe volt az Evita amerikai premierjén. Tony-díjat is ezért kapott, nem pedig a Sunday in the Park with George című Sondheim-musical címszerepéért, amellyel azóta is nagyon sokan azonosítják. A 19. századi pointillista festőművészt és 20. században élő fényszobrász dédunokáját olyan elsöprő intenzitással és átéléssel formálta meg, amely meglehetősen ritkaságszámba megy a musicalszínpadon.

Azóta is őt tartják Sondheim műveinek egyik legnagyszerűbb tolmácsolójának, ami azért is érdekes, mert teljes előadásban a szerző egyetlen másik művében sem lépett fel színpadon. Énekelte viszont Buddy szerepét a Follies 1985-ös koncertváltozatában és a nevéhez fűződik minden idők egyik legnagyobb hatású musicales szólólemeze, amelyen történetesen Sondheim-dalokat énekel.

Úgy hírlik, Patinkin nem könnyű ember: kollégái sok súrlódásról számoltak be a közös munkáikkal kapcsolatban. Egy azonban bizonyos, valamennyi alakításába (legyen az színpadi, énekesi vagy éppen filmes) olyan szenvedéllyel veti bele magát, amely csak a legnagyobbak sajátja.

Amikor 1984-ben a Sunday in the Park... főszerepeire készült, állítólag kétszer is elrepült Chicagóba, hogy megnézze az eredeti képet (Seurat Egy nyári vasárnap a Grande Jatte-on című festményét), amelynek megszületéséről a musical szól. Craig Zadan Sondheim-könyvének tanúsága szerint összesen hét órát töltött a kép előtt. Ő maga így mesélt minderről:

Beszéltem is hozzá, és hallgattam, mások mit mondanak róla. Felálltam egy székre és néztem a vöröset, a kéket és a kalapot, megpróbáltam meglesni, hol vannak a sárga pöttyök, csak azért, hogy a színpadon hitelesen formálhassam meg a szerepet. Még az egész első felvonást is eljátszottam a kép előtt, úgy, hogy közben a festményen szereplő különböző alakokhoz beszéltem. Úgy éreztem, mintha maga a festő volnék .... vagy a szelleme.