December elején ünnepelte első születésnapját a Sondheimet Tisztelők Társasága. A számunkra jeles alkalomból Sondheimhez valamilyen formában kötődő színházi embereket faggattunk arról, hogy melyik a legkedvesebb daluk a zeneszerző/szövegíró életművéből. Nem volt könnyű dolguk: választani a legalább ötven zseniális, a száz nagyszerű és a többszáz remek szerzemény közül. Íme egy csokornyi a tanulságos válaszokból, videókkal.
Kemény Gábor (zeneszerző)
A dal címe
Liaisons - A Little Night Music
Miért?
Komolyzenei igénnyel megírt, gyönyörű több versszakos ballada, atmoszférája, amely a visszaemlékezés fájdalmát és örömét árasztja magából, egyedülálló.
Makrai Pál (színész)
A dal címe
Ballad of Guiteau - Assassins
Miért?
Egyrészt szerencsém lehetett a szerepet játszani a Rockszínház magyar adaptációjában, ebben a dalban (Miklós Tibor fordításában: Én már Istenkéhez mennék) pedig megmutatkozik Sondheim fanyar humorú zeneisége. Másrészt fájó emlék, hogy a nemrég elhunyt Xantus János rendezte a darabot.
Kiss Eszter (színésznő)
A dal címe
Sunday in the Park with George az azonos című darabból
Miért?
Ehhez a dalhoz két dolog kell: NAGYON jól kell tudni játszani és NAGGGGYON jól kell tudni énekelni!!! Azaz 2 (nehéz) szakma tökéletes egybeötvözése! Azért szeretem, mert amikor Chicago-ban éltem, hetente jártam az Art Institut-ba, ahol a belépő rögtön nekiszalad SEURAT mesterművének, amely kép Sondheim művének alapul szolgált. Majdnem minden nyáron visszamegyek Chicago-ba, és persze nem mulasztom el, hogy bemenjek és megnézzem ezt a festményt, közben meg lelki füleimmel hallom a zenét!
Fáy Miklós (újságíró)
A dal címe
The Ballad of Sweeney Todd - Sweeney Todd
Miért?
Legkedvesebb Sondheim-dalt nem tudok mondani, de legelsőt igen. Legelső a musicalben, ezzel kezdődik a Sweeeney Todd. Csikorgás, hogy fájjon, aztán orgonaszó, még nem lehet tudni, hogy ez most valami gótikus rock vagy romantikus orgonamuzsika a Bartók Rádión, de hát ez Sondheim, minden, és semmi sem, mindenféle zene otthon van nála, hogy aztán besorolhatatlanná váljon. És jön a kórus, alatta az elcsúsztatott kíséret, valami soha nincs egészen rendben, ezzel tiszteletbeli magyar szerző, ezért az érzésért, hogy soha nincs semmi a helyén. Máskülönben meg annyira nem magyar, hogy le sem lehet fordítani: Attend the tale of Sweeney Todd. A t betűk ritmizálják a szöveget, hogy szinte magától születik meg a dallam, mint a zenetörténet közismert melódiáinál, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mindig is voltak, csak valakinek le kellett végre írnia. Attend the tale of Sweeney Todd - és már benne is vagyunk, nyakig.
Folytatjuk!
