Dalszövegek: Stephen Sondheim

Szövegkönyv: George Furth

Bemutató: New York, 1981. november 16.

Magyarországi bemutató: Budapest, Pesti Vigadó, 1987. (Vidáman gördülünk tovább címmel)

Így született: Az újabb Sondheim-Prince közös darab ötlete valójában Hal Prince feleségétől származott, aki felvetette, hogy mi lenne, ha csinálnának egy musicalt arról, hogy a fiatalok miként gondolkodnak, és hogyan látják a világot. A rendező kapva-kapott az ötleten és eszébe jutott egy régesrégi, azóta a feledés félhomályába merült Kaufman-Hart színmű, amelyet még a 30-as években, ifjúként látott. Sondheim George Furth-szel, a Company szövegkönyvírójával együtt látott neki az adaptáció elkészítésének. Némileg megváltoztatták az eredeti mű alapfelállását, a drámaíró-festő főszereplőpárosból zeneszerző-szövegírót faragtak, ezzel is a jelenhez közelítve a történéseket, aktuálisabbá téve a darab problémafelvetéseit.

A darab sztorija: A musical cselekménye lényegében egy fordított karriertörténet körül bonyolódik. A darab kezdetén Franklin Shepard, a befutott hollywoodi producer és zeneszerző egy fényűző partit rendez, majd az idő kereke szép lassan elkezd forogni – visszafelé. Megismerhetjük népszerűvé és arrogánssá válásának igaz történetét, félresikerült házasságait, és mindenekelőtt a barátait, akik nélkül semmi sem jöhetett volna számára össze. Charley Kringas, a kezdetben mégoly idealista szövegíró és Mary Flynn, a Franklinbe titkon szerelmes regényíróból lett filmkritikus hosszú évtizedeken át kitartottak barátjuk mellett, a nézők pedig hármuk kapcsolatának kulcsmomentumait a jelenből a múltba követhetik, az 1981-es kezdetektől egészen 1957-ig.

Legismertebb dalok: Franklin Shepard, Inc., Old Friends, Not a Day Goes By, Good Thing Going, Our Time

Kommentár: A darab telis-tele van remekbe szabott zenékkel és dalszövegekkel. Egyebekben azonban Sondheim mintha a korábbi munkáihoz képest kevésbé lett volna körültekintő. Furth szövegkönyve például sajnálatos módon egyáltalán nem alkotott koherens egységet a dalokkal, a dialógusok, bár helyenként igen jól megírtak, sokszor csupán jópofáskodóak, a darab egésze csupa pedig csupa, egymáshoz lazán kapcsolódó epizódból épül fel. Hal Prince tapasztalatlan fiatalokra bízta a musical főszerepeit, és egészen sokáig bízott benne, hogy a színészi múlttal alig rendelkező pályakezdők, akik ráadásul a legalapvetőbb koreográfiákat is képtelenek voltak megtanulni, majd „érzésből” megoldják az egyáltalán nem rutinfeladatot. Nos, nem igazán jöttek be a számításai: a Merrily We Roll Along eredeti Broadway-előadása hatalmasat bukott...