Amennyiben hinni lehet a pletykáknak, nemsokára készül az Into the Woods című Sondheim-opusz filmváltozata, mégpedig a Chicagót és a Nine-t jegyző Rob Marshall rendezésében. Hogy ez jó, avagy rossz hír (mármint a rendező személye), döntse el ki-ki maga, ám talán időszerű áttekintenünk azokat a Sondheim-műveket, amelyeket a múltban már celluloidszalagra rögzítettek.

West Side Story (1961)

Kezdjük a legkorábbi és a legsikeresebb adaptációval: Sondheim ugyan csak a dalszövegeket követte el, mégis mindmáig sokan a főművének tekintik a new yorki Rómeó és Júlia-történetet. Leonard Bernstein zenéje több, mint időtálló - igazi klasszikus. A filmet, amelyet a rendező Robert Wise és a koreográfus Jerome Robbins jegyez, az Amerikai Filmakadémia 10 Oscarral jutalmazta.

A Funny Thing Happened on the Way to The Forum (1966)

Sondheim humoros, római környezetben játszódó darabjának filmváltozata, Richard Lester rendezésében, a kiváló komikus Zero Moster főszereplésével, számos fütyülnivaló slágerével még ma is igen kellemes szórakozás. Akinek pedig ennyi jó is kevés, annak ott van Errodius szerepében Buster Keaton: a nagy nevettetőnek ez volt az utolsó filmszerepe.

A Little Night Music (1977)

 Nincs mit szépíteni: kiábrándítóan sikerült filmadaptáció, amelyben azonban ott volt a potenciál, hiszen a legendás Hal Prince maga rendezte, Len Cariou és Hermione Gingold is látható benne a színpadi változatból. A végeredmény mégis hangulattalan, a dalokat összevissza vagdosó kliséhalmaz, ráadásul a bajokat tetézi Elisabeth Taylor mesterkélt, hiteltelen Desiree-je.

Sweeney Todd (2007)

Tim Burton sajátos vizualitása és az erőteljes színészi játék feltétlen dicsérendő, az énekesi teljesítmények már kevésbé - Johnny Depp és Helena Bonham Carter párosánál ideálisabbat is el tudnék képzelni a musical két főszerepére. Ennek ellenére nem teljesen érdektelen a film, akad Sondheim-fanatikus, aki rajong is érte rendesen.  

Következik: 2. rész - A színpadi előadások