A szokásosnál kissé hosszabb nyári pihenő után november elején tért vissza a Centrál Színházban Sondheim keringőzenére és annak variációira komponált musicalje, az Egy nyári éj mosolya. A produkció a londoni Menier Chocolate Factory-ban 2008-ban bemutatott előadás replica-változata, amelyet eredetileg Trevor Nunn rendezett, Budapesten pedig asszisztense, Tom Littler állított színpadra. A bemutatóról már tavaly is írtunk a blogon, most az újranézés tapasztalatairól számolunk csupán be.
A legfontosabb, amit meg kell említeni, az, hogy a bemutató óta eltelt több, mint egy év alatt az előadás alig veszített frissességéből és lendületéből. A szereplők nem rutinból játszottak, hanem igenis megdolgoztak a nézők kegyeiért. Persze az már a premier környékén nyilvánvaló volt, hogy ki az, akinek kevesebbet, és ki az, akinek jóval többet kell küzdeni a sikerért, és ez most sem volt másként...
Ki kell emelnünk az ensemble-ként is jól működő szereplőgárdából Kovács Patríciát (Charlotte) és Balogh Annát (Petra): mindketten irigylésre méltó természetességgel léteznek a színpadon, mindamellett az énekesi teljesítményük is makulátlan. Utóbbi elmondható Egyházi Gézáról (Carl-Magnus gróf) és Gergely Róbertről (Fredrik) is, ám náluk a figurák színész megformálása azért hagy némi kívánnivalót maga után.
A premier utáni néhány előadáshoz képest sokkal jobban tetszett Ágoston Katalin (Anne). Szemenyei János továbbra is közel ideális Henrik. Nagy Kálózy Eszter (Desiree) pedig egyetlen szépségfoltot (Send in the Clowns) leszámítva pazar jelenség a színpadon. A Liebeslieder-ek egyenként és együttesen is kitűnőek.
Törőcsik Mari (Mme Armfeldt) maga a csoda, ezen nincs mit ragozni.
Méltatlanul kevés szó esett korábban Lázár Zsigmondról, aki zenei vezetőként és karmesterként igen sokat tesz azért, hogy Sondheim muzsikája a neki kijáró minőségben, minimális kompromisszumok árán szólalhasson meg.
A Centrál Színház-beli Egy nyári éj mosolya már csupán azért is méltó lenne a Sondheim-rajongók kitüntető figyelmére, mert jelenleg (és ki tudja, még meddig) az egyetlen előadás, amely a szerző zenéjével hazánkban látható-hallható. Ám a produkció ennél sokkal többet kínál: igazi ZENÉS SZÍNHÁZAT.
Képek: Centrál Színház
