Elhunyt a magyar musicaljátszás egyik ősatyja. Van egy olyan érzésem, hogy fel sem fogjuk igazán, mit veszített a magyar zenés színház és általában véve a színházi szakma Miklós Tibor halálával. Papíron nem sokat: a musical-polihisztor világéletében struktúrán kívüliként vívta szélmalomharcát imádata tárgyáért. Pedig nála kevesen tudtak többet a zenés színház világáról, hatásmechanizmusairól, sajátos szükségleteiről. Arról, hogy nem az egynyári sztárocskák, hanem az igényes szövegkönyv, a fülbemászó zene, a gondos betanítás teszi naggyá („így, egyszerűen; naggyá!”) a sokak szemében másodlagos színvonalú műfajt.
Összeszedni sem könnyű, mennyit tett azért, hogy legyen Magyarországon minőségi musicaljátszás. Fordított: a Jézus Krisztus Szupersztár például szinte csak az ő magyarításával hallható országszerte. Színházat alapított: a fél-amatőr státuszú, máig legendás Rock Színház azóta is vonatkozási pont minden hazai musicalrajongó számára. Dalokat költött: a Sztárcsinálók, a Légy jó mindhalálig vagy az Anna Karenina dalszövegei még ma is állják az idő próbáját. Könyvet írt: a Musical! című könyvnél kevés alaposabb és értőbb áttekintés született a zenés színházról.
Sokat tett Stephen Sondheim magyarországi elismertetéséért is: arról a legkevésbé sem ő tehet (illetve: ő tehet csak igazán), hogy az 1992-es, Erkel Színházban bemutatott Sweeney Todd (Nyakfelmetsző) jobbára csupán a G. Dénes Györggyel társbérletben írt magyar dalszövegei miatt marad emlékezetes. Szinte küldetésének érezte az általa (is) zseniálisnak tartott West Side Story dalainak fordítását, élete végéig csiszolgatta a darab verseit. Szenvedélyesen egyengette az Assassins (Orgyilkosok) útját: az általa vezetett társulatok többször is színre vitték Sondheim gyakran haragos jelzővel illetett darabját. Régi vágya volt, hogy egy általa bemutatott hazai Sondheim-előadásra elhívja a zeneszerző-szövegírót, sajnos ezt sohasem valósíthatja már meg.
A Szívek melegében című, Miklós Tibor dalszövegeit és szövegfordításait tartalmazó kötet előszavában G. Dénes György így ír a szerzőről:
„Soroljam csak, hányféle nyelven tudsz: A Hair beatnik nyelve, a Légy jó mindhalálig diáknyelve, a Jézus Krisztus Szupersztár biblikus nyelve, a Nyakfelmetsző szikár dickens-i argója, a bűbájos táncdalok telitalálat pesti sóderjei, a szerelmes dalok és balladák fájdalmas-szép lírája és mindenekfelett a Nyomorultak vagány irodalmisága. Honnan tudsz Te ennyi mindent?
Mit lehet mindehhez hozzátenni? Talán annyit, hogy ennyi tudás birtokában is mindvégig megmaradt önzetlen, igaz embernek. És ez az, ami mindennél jobban fog hiányozni!
