Zene: Leonard Bernstein

Dalszövegek: Stephen Sondheim

Szövegkönyv: Arthur Laurents

Bemutató: New York, 1957. szeptember 26.

Magyarországi bemutató: Budapest, 1969. szeptember 27.

Így született: A karmester és komponista Leonard Bernstein legismertebb, legnépszerűbb darabjának születését tulajdonképpen Jerome Robbins koreográfusnak köszönheti, az ő fejéből pattant ki ugyanis az ötlet, hogy Shakespeare klasszikusát, a Rómeó és Júliát némiképpen átdolgozva musicalszínpadra kellene vinni. Az eredetileg kitalált ír-zsidó konfliktusból később lett csak amerikai-puerto ricói ellentét. A legenda szerint - ami persze akár igaz is lehet - Stephen Sondheim eredetileg csak társ-librettistája lett volna a darabnak, később azonban Bernstein teljesen átengedte neki a dalszövegek megírását.

A darab sztorija: A New Yorkban játszódó klasszikus szerelmi történethez a keretet a helyi Jetek és a bevándorló Cápák mindennapos utcai küzdelme adja. Az amerikai Tony és a puerto ricói Maria egymás iránt érzett olthatatlan szenvedélye azonban úgy tűnik, hogy minden akadályon átsegíti a szerelmeseket - egészen addig, amíg a két banda véres leszámolása maga alá nem temeti őket.

Legismertebb dalok: Something's Coming, Maria, I Feel Pretty, America, Somewhere

Kommentár:  Kétség sem férhet hozzá, hogy a West Side Story a musicalirodalom egyik korszakalkotó remekműve, amely megírásának időpontjában - mind a cselekményválasztás, mind pedig a zenei és színpadi megvalósítás tekintetében - meglehetősen merész alkotásnak számított. Nem is tartotta mindenki egyformán nagyra, egynémely kritikusa például azért támadta a darabot, hogy nem hat eléggé a közönségre. Ez a felvetés ma már abszurdnak hat. Több, mint fél évszázad távlatából nyilvánvalóan látszik, hogy Bernstein/Sondheim/Laurents/Robbins musicaljének erejét és a zene, a dráma valamint a színpadi mozgás tökéletes összhangját azóta sem nagyon sikerült újrateremteni a zenés színpadokon.

További olvasnivaló: A West Side Story a Wikipédián (angolul)

A Funny Thing...-et még a csehek (illetve csehszlovákok) is játszották, íme a képi bizonyíték:

A produkció egyébiránt 1968-ban, Prágában ment, V Římě na place byla legrace címmel.

Az egyes Sondheim-darabok ennyi különböző magyar nyelvű produkcióban kerültek színre:

West Side Story 23

.

.

.

A Little Night Music 4

A Funny Thing Happened on the Way to the Forum 2

Assassins 2

Sweeney Todd 2

Gypsy 2

Merrily We Roll Along 1

...

Company 0

Follies 0

Sunday in the Park with George 0

Into the Woods 0

Passion 0

Sorozatunk második részében a Passion (Szenvedély) című darab kerül terítékre. Míg az Into the Woods esetében a bőség zavarával, itt a fellelhető poszterek csaknem teljes hiányával kell megküzdenie a mezei bloggernek, ami a bemutatók csekély számának tudatában teljesen indokolt is. Sondheim zavarba ejtő musicalje különös szerelmi háromszöget tár a nézők elő, a plakátok majd mindegyike ennek megfelelően a testiség alapmotívumából építkezik.

Elsőként jöjjön a klasszikus, eredeti produkció plakátja (rendező: James Lapine, főszereplők: Jeremy Shea, Donna Murphy és Marin Mazzie). Ha valaki erre a darabra gondol, bizonyára rögtön beugrik neki a fekete-szürke kép a piros felirattal:

Egy ölelkezős plakát Los Angelesből, a Met Theater 2011-es produkciójához:

2003-ban többek között szintén Los Angelesben, a David Henry Hwang Theaterben ment az ázsiai-amerikai East West Players társulat előadása, amelyhez az alábbi kicsit "suttogós" posztert álmodták meg:

A Michael Ball és Maria Friedman nevével fémjelzett londoni produkció mára már legendává nemesült:

A legutóbbi londoni előadás 2010-ben a kultikus Sondheim-játszóhelynek számító Donmar Warehouseban született, Fosca szerepében azzal az Elena Rogerrel, aki azóta már a Broadway ünnepelt Evitája:

Ezúttal magától Sondheimtől:

Meglehetősen nagy híve vagyok a vezérmotívumoknak. Szeretem amikor a közönség bizonyos dallamokat, ritmikai ötleteket vagy akár harmóniákat meghatározott szereplőkhöz kapcsolhat. És erre lehet építeni. Kényelmes dolog. Nem is értem, hogy miért nem élnek vele gyakrabban. (...)

Sondheim on Music: Minor Details and Major Decisions (2010 Edition), 72-73.oldal

Zene: Stephen Sondheim

Dalszövegek: Stephen Sondheim

Szövegkönyv: Julius J. és Philip G. Epstein

Bemutató: London, 1997. december 17.

Magyarországi bemutató: -

Így született: A Sondheim zeneszerzői szárnypróbálgatását is jelentő darab Broadway-premierjének előkészítése 1955-ben igen jól haladt, ám a producer, Lemuel Ayers sokak számára váratlan halálát követően mégis elmaradt a bemutató. Nem is adták elő színpadon egészen 1997-ig, a londoni produkció ekkor 38 előadást ért meg. A new yorki off-Broadway premier 2000-ben volt (45 előadás). A musical lemezfelvétele is ez utóbbi produkció nyomán készült.

A darab sztorija: Néhány brooklyni fiatalember a nagy gazdasági világválság kezdetén jobb életben és szombat esti randikban reménykedik. A főhős, Gene zavaros pénzügyi machinációkba kezd, és éppen csak hogy megmenekül a börtöntől, de legalább megtalálja a boldogságot újdonsült barátnője, Helen oldalán.

Legismertebb dalok: Saturday Night, Class, One Wonderful Day

Kommentár:  Meglehet, a Saturday Nightból még hiányzik a későbbi Sondheim-művek zsenialitása, az egyéni hang, amely a pályatársai fölé emeli a zeneszerző/szövegírót, ám azért nem teljesen érdektelen a darab. Nyilvánvalóan érezhető rajta a mentor, Oscar Hammerstein hatása, igazi, hamisítatlan jelenet-dal felépítésű musicalről van szó. Sondheim a dalszövegeit sajátos stílusban kommentáló gyűjteményes kötetében, a Finishing the Hat-ben ugyan ízekre szedi a Saturday Night verseit, és finoman szólva sincs túl jó véleménnyel azokról, a darab zenéje azért igenis kiállta az idő próbáját.

További olvasnivaló: A Saturday Night a Wikipédián (angolul)

• A Follies legutóbbi Broadway-produkcióját három kategóriában díjazták az 57. Drama Desk Awards június 3-ai díjátadó ceremóniáján: a Sondheim-musical lett az év legjobb musical-felújítása, megkapta a legjobb jelmeznek járó kitüntetést, a Buddy-t alakító Danny Burstein pedig hazavihette a legjobb musicalszínésznek járó díjat. Egy rövid videó az előadásból: 

• St Louis nyári operafesztiválján június 24-éig látható a Sweeney Todd. A címszerepet a világhírű bariton, Rod Gilfry, Mrs Lovettet Karen Ziemba alakítja. Egy kép az előadásból:

• Egy kis hazai Sondheim-öröm: a miskolci Bartók + Puccini operafesztivál Híd a jövőbe című gálahangversenyén, június 17-én elhangzik majd a Send in the Clowns is - legalábbis a fesztivál honlapjának tanúsága szerint.

Ki gondolná, hogy a szelíd hangú, kiváló modorú hobbidetektív, azaz Miss Jane Marple két eminens megformálója, Angela Lansbury és Julia McKenzie micsoda remek húsos pitéket sütött a világot jelentő deszkákon a démoni Benjamin Barker szárnysegédjeként.

Itt egy kis képi bizonyíték a két művésznő hihetetlen átalakulásáról:

Az A Funny Thing Happened on the Way to The Forum (magyarul: Mi történt a Fórumon?, németül: Die spinnen, die Römer!) nem tartozik Sondheim bonyulult darabjai közé. Tipikus bohózati történet, néhány remekbe szabott poénnal és jó adag helyzetkomikummal. A dalszövegek viccesek, a zene fülbemászó. Tulajdonképpen ez a leginkább közérthető Sondheim-mű, ahol igazi meglepetés nem érheti a nézőket.

A bécsi Volksoper társulata és a produkció létrehozói (rendező: Werner Sobotka) - nagyon helyesen - magát a művet állították színpadra, mindenféle belemagyarázás, hátsó szándék, szövegen túli tartalom színrevitele nélkül. Az előadás remek tempójú, szinte egyetlen pillanatra sem ül le. A közreműködő művészek majd mindegyike jelesre vizsgázik bohózatjátszásból.

Ami még mindenképpen figyelemreméltó, az a zenekari játék tökéletessége. A darabot örvendetes módon nem egy kamaraegyüttes, hanem igazi nagyzenekar kíséri, nagyszerű hangzást produkálva. Hozzájárul mindehhez az is, hogy a játszók mindegyike pontosan el tudja énekelni a szólamát, de ezt talán említeni sem kell egy ilyen nagy presztízsű, operát, operettet és musicalt egyaránt játszó színház esetében.

Az előadás motorja a Pseudolust alakító Sigrid Hauser. Whoopi Goldberg után talán a második nő, aki eljátszhatja a szabadságot áhító és azért nagy erőket mozgosító eszes rabszolgát. Nagy kedvvel komédiázik, gubancolja össze a cselekmény szálait, remek választás a szerepre. A többi közreműködő közül kiemelkedik a kuplerájos Marcus Lycus bőrébe bújó, jó humorú Wolfgang Gratschmaier.

50 éve immáron, hogy a Mi történt a Fórumon? színpadra került az Egyesült Államokban, a szerző egyik legnagyobb sikerét produkálva. Sondheim tulajdonképpen azóta befutott zeneszerző/szövegíró, éppen itt volt hát az ideje, hogy a Volksoper - első ízben - elővegye valamelyik darabját. Reméljük a megkésett, ám annál sikeresebb bemutatkozást hamarosan követi a folytatás.

Fotók: Barbara Pálffy/Volksoper Wien

A cikk elkészüléséhez Eva Wopmann nyújtott segítséget.

Whoopi Goldberg - tényleg ő!!! - Pseudolusként az A Funny Thing Happened on the Way to the Forum című darabban. Nathan Lane-től vette át a musical főszerepét 1997-ben. Egyébként a darab jelenleg Bécsben futó előadásában is nadrágszerepet csináltak a szabadságáért küzdő rabszolgából - beszámoló hamarosan a blogon!