A musicalvilág legfrissebb Sondheimmel kapcsolatos hírei:

• A 2013-ra tervezett Sondheim-dokumentumfilm alapját a tervek szerint hat dal adja majd, ezek: Something's Coming a West Side Story-ból, Being Alive a Company-ből, Sunday a Sunday in the Park with George-ból, Opening Doors a Merrily We Roll Alongból, Send in the Clowns az A Little Night Music-ból és az I'm Still Here a Follies-ból.
• A new yorki Shakespeare in the Park című programsorozat keretében színre kerülő Into the Woods-produkció első előadása július 23-án, a hivatalos premier augusztus 9-én lesz. Az előadások megtekintése ingyenes, komoly sorban állás várható a jegyekért. A szabadtéri Into the Woods-ban szerepel többek között Amy Adams, Donna Murphy és Chip Zien is, az óriás hangját pedig Glenn Close kölcsönzi.
• A Neil Patrick Harris és Patti LuPone nevével fémjelzett 2011-es, new yorki Company-koncert DVD-felvétele a legfrissebb hírek szerint idén novemberben jelenik meg az Egyesült Államokban.

Sondheim talán leginkább politikus darabját, az amerikai elnökök elleni merénylőkről szóló Orgyilkosokat (Assassins) - a világon harmadikként - 1992. szeptember 28-án mutatta be a Rock Színház társulata a Bethlen Gábor téri Csikk Színházban. A bemutató kapcsán Molnár Gál Péter így írt a musicalről: "Az Orgyilkosok nem eszményíti a gyilkolást és a gyilkosokat, de emlékeztet rá, mindnyájan hányszor érzünk gyilkos indulatot önelégedett szónoklatok hallatán".

Az előadást Xantus János rendezte, aki Miklós Tiborral együtt a darab fordításában is közreműködött. A főbb szerepeket Balogh Bodor Attila, Földes Tamás, Makrai Pál, Petridisz Hrisztosz, Újlaki Dénes, Détár Enikő, Nagy Anikó, Lengyel Gábor, Bardóczky Attila és Csuha Lajos alakították. Az alábbi képen a Fegyver-dalt éneklő művészek láthatók:

A Rock és Musical Színház társulata 2006-ban újította fel a produkciót, állandó játszóhely hiányában azonban alig néhányszor tudták előadni a Piccolo Színházban, a Pataky Művelődési Központban illetve a Tivoli Színházban. Ezeken az előadásokon a főbb közreműködők Nagy Lóránt, Makrai Pál, Nagy Anikó, Békefi László, Varró Gábor, Naszvagyi Tamás, Deák Frizsina/Kovács Lotti, Petridisz Hrisztosz, Miklós Tibor és Zentai András voltak.

Miklós Tibor a vele készült interjúkat tartalmazó könyvében így emlékezik az előadás, illetve a hozzá kapcsolódó CD elkészültére: "Rengeteg munkát fektettünk [a produkcióba], főleg [Nagy] Anikó, aki az ének-betanítást végezte és a felvételeknél is ádázul megharcolt Sondheim minden hangjáért. A szerzők és a jogtulajdonosok tíz példányt kértek az albumból, amely egyébként az első nem angol nyelvű felvétele volt az Orgyilkosoknak. [Hartai] Adriennék postára is adták a csomagot, majd néhány hét múlva jött a félelmeinket elsöprő válasz: A lemez tökéletes. Kaphatnánk még tíz példányt?"

Az Into the Woods élőben - egy kicsit másképpen. Helyszín: a Mesepark a Fertő-tó mellett Ausztriában.

A Sunday in the Park with George című Sondheim-darab emblematikus dala (Putting It Together) Miklós Tibor remek fordításában így hangzik magyarul:

Légy naggyá,

Így egyszerűen; naggyá!

Élj azzal, amit kaptál,

És ne töprengj az árán,

Csináld, amit kell!

 

A művészet könnyű…

Ez szép, de nem igaz!

Művészkedni könnyű,

Míg a tojáshéj rajtad!

 

A látomás – magánügy,

Ha tovább nem adod!

A dal, mit nem hall senki:

Halottnak a csók!

Csak az hat, ami él!

 

Apránként összerakni mindent,

Részenként kidolgozni; szépen, pontosan,

Minden egyes percben hozzátéve,

Amit egy-egy részlet megkíván;

Nem elég a látomás, az ötlet,

Hogy valósul meg, attól függ minden;

Tanulod a szakmát!

 

Grammonként…

Méricskélsz, kicentizve mindent,

Cseppenként adagolva, mindent kipróbálsz;

Alapokat raksz le, s közben reszketsz,

Hátha amit építsz, kártyavár,

Odafigyelsz minden józan szóra,

Megvitatod újból pontról-pontra,

Hiába sok gőzös-lázas álom,

Hogy az egész biztos lábon álljon;

Ez munka, semmi más;

Hát – tanulod a szakmát! 

 

Apránként…

Láncszemként összefűzve mindent,

Még és még! itt és ott

Feldolgozva érvet, véleményt,

Ahogyan a jogtudós a törvényt,

Ahogy a zenész a hangszerét ismeri,

Hisz alkotni csak így tud;

Ne reméld, hogy ennél könnyebb sors jut!

 

Mért lenne könnyű

Az, hogy minden kis részlettel

Tisztában légy;

És közben mindenkor tudd,

Mindez hogy lesz egésszé? 

Hiszen amit próbálsz, mind oly zűrös,

S mint akit a balsors régen üldöz,

Gyötör a sok lelkibaj, a végzet,

Fenyeget a bukás, érzed - véged!

Csak fel ne add!

 

Így rakj fel foltokat a képből;

Kell egy cél – az se baj, ha néha mellélősz!

Másoknak a magánélet fontos,

Neked csakis az, hogy összehozd

Azt, amit majd műnek hívnak egykor,

De te most mégse erre gondolj,

Hisz amit most csinálsz, az csak próba,

Hogy végül rátalálj a Hangra!

 

Mért volna könnyű

Az, hogy minden nap úgy indulj,

Benned van mindaz, miről azt mondják majd,

Ez a műfaj csodája!

 

És ha nekik nem kell csak a régi,

Csakis a megszokott a jó,

Vedd át a régiektől mindazt,

Ami csak értékes és vonzó!

Legyél a híd két messzi part közt,

Legyél a rég várt folytatás!

Lesz munkád még, hogy mindezt valóra váltsd!

 

Légy új srác – a régi nagyok útján,

Légy örök tűzű vulkán

És ne csak tűnő hullám

A divat tengerén!

 

Apránként összerakni mindent,

Részenként kidolgozni, átfésülni még;

Rámehetnek hónapok és évek,

Azután még szerencse is kell

Ahhoz, hogy ismert légy, hogy feltörj,

És ha a siker végre eljön… mert eljön!

Velejön az újabb-újabb munka,

Nekifeszülsz minden dalnak újra,

Keresed, hogy – hogy lehetne másképp,

Megmutatni minden rejtett színét,

Akarod, hogy minél többen értsék,

Mindezt nem a hírnévért, a pénzért,

Hiszen a küldetés a fontos,

Amiért érdemes, hogy dolgozz;

Hogy művésszé legyél;

Tanulod a szakmát!

 

Apránként, részenként,

Mondatról – mondatra,

Taktusról – taktusra!

S ha mozgás, fintor, dallam, játék,

Kudarc, pofon, mosoly, remény,

Intés, tudás, érzés

Egy nap összeáll –

Ez a művészet már!    

A Képes Európából, 1997-ből, Kresz tollából. Bizonyíték arra, hogy nem mindenki értékeli egyformán nagyra Sondheim műveit.  A téma az Egy nyári éj mosolya bemutatója a Madách Színházban:

...ezt a musicalt jobb lett volna zene nélkül előadni, mert többnyire hallgathatatlan. Nem igényes, hanem egyszerűen rossz. (...) a Sondheim-féle zenék sokat rontanak a produkción, amolyan dallamos betétet is csak egyetlenegyet sikerült megszülnie...

Ma ünnepli 50. születésnapját az angolszász musicaljátszás egyik emblematikus alakja, az angliai születésű Michael Ball, aki két Sondheim-musical főszerepét is nagy sikerrel alakította. Jelenleg a West Enden futó Sweeney Todd címszerepében nyűgözi le estéről-estére a közönséget (beszámoló itt), 1996-ban pedig -  szintén Londonban - a Passionben volt látható.

Az alábbi videón a Follies egyik emblematikus dalát énekli egy koncerten:

Sokan Sondheim egyik legjobb munkájának tartják a Jule Styne zenéjére írt dalszövegeket, amelyek a Gypsy című 1959-es, azóta legendássá vált musical alapját képezik. A magyarországi bemutatóra (Fodor Ákos és Ungvári Tamás fordításában) 34 évet kellett várni, igaz, ekkor két színházban is műsorra tűzték a darabot.

Az azonos művészi koncepcióval készült produkciókat Szegvári Menyhért rendezte, és Rose mama szerepében Budapesten és Kecskeméten is Galambos Erzsi brillírozott. A további főszerepeket a József Attila Színházban Kocsis Judit/Román Judit, Fehér Anna/Hegyi Barbara, Szombathy Gyula, Háda János és Kishonti Ildikó m.v., Kecskeméten pedig Radó Denise m.v., Mérai Katalin, Vitéz László, Pál Attila/Nyári Zoltán és Krassói Gabriella alakította.

Az 1993 októberi budapesti premierről a Criticai lapok recenzense nem volt túlságosan hízelgő véleménnyel: "... a széteső, hullámzó előadást a koreográfusnak és a mindvégig feszesen, pontosan játszó zenekart vezető Silló Istvánnak köszönhetően a show-betétek tartják össze.". Galambos Erzsi teljesítményéről azonban a legnagyobb elismerés hangján szólt.

A blogon a tervek szerint folyamatosan közzétesszük a magyarra lefordított Sondheim-dalok szövegét. Miklós Tibor jóvoltából következzen elsőként egy igazi klasszikus, a Sweeney Todd balladája. A dalszöveg az Erkel Színház 1992-es produkciójához készült fordítás javított változata.

E horror hőse Sweeney Todd,
a lénye misztikus, nagy titok,
kit ő, s a borotva megtalált,
mind alulról szagolja az ibolyát!
Sötét az út, sunyít a Hold,
mert Sweeney Todd
a Fleet Street-i gyilkos borbély!

Az üzletét itt Londonban,
bár sűrűn keresték számosan,
de tény, hogy senki se reklamált,
mert Sweeney a kuncsaftok szavába vág!
Mert Sweeney, mert Sweeney volt
a Fleet Street-i gyilkos borbély!

Lendítsd hát a kést, Sweeney,
vágd a torkuk, vágd!
Fürdesd meg a vérükben
a borotvád!

Csak néhány tárgy, mit ránk hagyott:
egy ócska szék, egy kopott lavór,
egy fenőszíj, egy szappancsonk,
egy vödör, egy kötény, egy felmosórongy...
Hisz tiszta munka, tiszta bolt,
ez Sweeney Todd,
a Fleet Street-i gyilkos borbély!

Sweeney képe csak halvány kép,
gyors volt, csendben és szürkén élt,
mosolygott, míg fente a kést,
tudta, csak ő hall egy égi zenét!

Sweeney álmodott, tervet szőtt,
mintha gép lenne, némán ölt,
ördögi kéz, ördögi mosoly,
patkányok közt, mint végzet tarol!

Sweeney képe oly halvány kép,
gyors volt, csendben és szürkén élt,
ördögi kéz, ördögi mosoly,
patkányok közt, mint végzet tarol!
Sweeney, Sweeney, Sweeney, Sweeney!

E horror hőse Sweeney Todd,
az ő istene a bosszú volt!
De bárhogy történt, játsszuk el,
csak nézzetek szembe az őrülettel,
ki ő volt - ő Sweeney Todd,
kit démonnak hitt a Fleet... Street...!