A Follies-reneszánsz a spanyolokat sem kíméli: a darabot 2012. február 10-én Madridban mutatják be, és két hónapig lesz műsoron. Az előadást Mario Gas rendezi, aki jó néhány Sondheim-darabot színpadra állított már (Sweeney Todd, A Funny Thing Happened on the Way to the Forum, Little Night Music). Itt az előadás plakátja:
További infók a Teatro Espanol honlapján.
A Buddy's Blues (avagy az Istenem, miért nem szeretsz engem - blues) című szám a Folliesból sajátos lehetőséget kínál az utazó ügynök Buddy Plummer-t alakító művészeknek színészi képességeik csillogtatására. Buddy ebben a dalban két nő, a jelenlegi feleség, Sally és az egykori barátnő, Margie között örlődik. A kissé tudathasadásos szituációt Mandy Patinkin egészen extrém énekes/táncos produkció keretében oldotta meg az 1985-ös new yorki koncerten. Alakítása azóta is megosztja a külhoni Sondheim-rajongók népes táborát, a minősítések széles skálán mozognak a zseniálistól a ki ez az idiótáig...
Egész pontosan két kép...
Mandy Patinkin 1984-ben Georges Seurat szerepében a Sunday in the Park with George-ban:
És 2011-ben a Homeland című sorozatban, mint Saul Berenson:
Nem igazán szeretem a kötelező vidámkodást - azt hiszem, Sondheim is valahogy így lehet a dologgal - de szilveszter napjára azért sokkal inkább ez illik, mint valami mondjuk a Passionből.
Tehát akkor Invokáció és instrukciók a közönségnek a Békák című darabból. Érdemes a szöveget is figyelni, mert örökbecsű sorok hallhatók benne arról, hogy szabad-e úszni, vagy éppen szellenteni a színházban.
Talán az egyik leghumorosabb - később kihagyott - szám az Egy nyári éj mosolya című musicalből, amelyben a katonatiszt Carl-Magnus gróf a szeretkezést a háborúskodáshoz hasonlítja:
I taste the conquest,
The taste is sweet.
She lays her arms down,
Welcoming defeat.
Az alábbi dalszövegrészlet 1951-ből származik, és Sondheim későbbi zsenialitása még nem is igazán lelhető fel benne. Maga a szerző sem tudja, milyen alkalomra született ez a feltehetően megélhetési darab. Mégis, mivel karácsony van, talán nem teljesen időszerűtlen megtudni, milyen is a Karácsony-sziget a nevét viselő ünnep alkalmával. Angolosok előnyben.
Az 1965-ben íródott, Magyarországon 1970-ben a Gondolat kiadónál megjelent A musical című könyvből:
A Broadwayn közben szinte hónapról-hónapra új, fiatal, ígéretes tehetségek neve bukkan fel. Stephen Sondheim, aki mint a West Side Story dalszövegírója, együtt dolgozott Leonard Bernsteinnel, 1962-ben a Plautus komédiák nyomán született Funny Thing Happened on the Way to the Forum című musicallel zeneszerzőként is bemutatkozott. A darab 965 előadásból álló szériát ért el.
Semmiképp sem a legismertebb, talán nem is a legjobb Sondheim-dal, mégis érdemes lehet a figyelemre: az I'm Still Here-ben benne van egy sokat látott ember minden bölcsessége, optimizmusa, és - nem mellesleg - Amerika ötven éve. Stephen Sondheim ezzel az 1971-es dallal mintha rálelt volna a Puccini és Richard Strauss által kitaposott útra: nőalakjainak sorsa gyakran sokkal érdekesebb, mint a férfi hősöké.
A Merrily We Roll Along, avagy a Vidáman gördülünk tovább című darab annak idején Sondheim talán legnagyobb bukása volt: a New Yorki Alvin Theatre 1981-es bemutatója mindössze 16 előadást ért meg. A kritikusok a szövegkönyvön verték el a port, Sondheim muzsikája viszont egyáltalán nem bizonyult érdektelennek. Nem is lehet az, hiszen olyan slágerek hangzanak el a darabban, mint az Old Friends vagy az Our Time.
A neves amerikai bariton, Thomas Hampson és az azóta sajnos már tragikus körülmények között elhunyt tenor, Jerry Hadley az 1998-as tokiói koncertjükön két duettet énekelt Stephen Sondheimtől. Nem a legjobb a minőség, de mindenképp érdemes megnézni, mivel egy ilyen elementáris humorú operaénekes is ritkaság, nemhogy kettő!
