A szokásosnál kissé hosszabb nyári pihenő után november elején tért vissza a Centrál Színházban Sondheim keringőzenére és annak variációira komponált musicalje, az Egy nyári éj mosolya. A produkció a londoni Menier Chocolate Factory-ban 2008-ban bemutatott előadás replica-változata, amelyet eredetileg Trevor Nunn rendezett, Budapesten pedig asszisztense, Tom Littler állított színpadra. A bemutatóról már tavaly is írtunk a blogon, most az újranézés tapasztalatairól számolunk csupán be.

A legfontosabb, amit meg kell említeni, az, hogy a bemutató óta eltelt több, mint egy év alatt az előadás alig veszített frissességéből és lendületéből. A szereplők nem rutinból játszottak, hanem igenis megdolgoztak a nézők kegyeiért. Persze az már a premier környékén nyilvánvaló volt, hogy ki az, akinek kevesebbet, és ki az, akinek jóval többet kell küzdeni a sikerért, és ez most sem volt másként...

Ki kell emelnünk az ensemble-ként is jól működő szereplőgárdából Kovács Patríciát (Charlotte) és Balogh Annát (Petra): mindketten irigylésre méltó természetességgel léteznek a színpadon, mindamellett az énekesi teljesítményük is makulátlan. Utóbbi elmondható Egyházi Gézáról (Carl-Magnus gróf) és Gergely Róbertről (Fredrik) is, ám náluk a figurák színész megformálása azért hagy némi kívánnivalót maga után.

A premier utáni néhány előadáshoz képest sokkal jobban tetszett Ágoston Katalin (Anne). Szemenyei János továbbra is közel ideális Henrik. Nagy Kálózy Eszter (Desiree) pedig egyetlen szépségfoltot (Send in the Clowns) leszámítva pazar jelenség a színpadon. A Liebeslieder-ek egyenként és együttesen is kitűnőek.

Törőcsik Mari (Mme Armfeldt) maga a csoda, ezen nincs mit ragozni.

Méltatlanul kevés szó esett korábban Lázár Zsigmondról, aki zenei vezetőként és karmesterként igen sokat tesz azért, hogy Sondheim muzsikája a neki kijáró minőségben, minimális kompromisszumok árán szólalhasson meg.

A Centrál Színház-beli Egy nyári éj mosolya már csupán azért is méltó lenne a Sondheim-rajongók kitüntető figyelmére, mert jelenleg (és ki tudja, még meddig) az egyetlen előadás, amely a szerző zenéjével hazánkban látható-hallható. Ám a produkció ennél sokkal többet kínál: igazi ZENÉS SZÍNHÁZAT.

Képek: Centrál Színház

Eddig 10 adatlap készült el, amely a legfontosabb Sondheim-darabok megírásának körülményeit, a musicalek jellegzetességeit taglalja. Időrendben haladva az 1954-es Saturday Night-tól az 1976-os Pacific Overtures-ig találhatók részletes infók a művekről.

Az adatlapok megtalálhatók a jobb oldali "A legfontosabb Sondheim-művek" hasábban, illetve az alábbi linkeken is:

1954 - Saturday Night

1957 - West Side Story (zene: Leonard Bernstein)

1959 - Gypsy (zene: Jule Styne)

1962 - A Funny Thing Happened on the Way to the Forum

1964 - Anyone Can Whistle

1965 - Do I Hear a Waltz? (zene: Richard Rodgers)

1970 - Company

1971 - Follies

1973 - A Little Night Music

1976 - Pacific Overtures

Stephen Sondheim a nézőket a társas kapcsolatok útvesztőibe kalauzoló keserédes darabjának, a Companynek új produkciója november 1-én mutatkozott be Szingapúrban. A Dream World Productions előadását a Délkelet-Ázsiában nagy népszerűségnek örvendő színész-rendező-televíziós showman, Hossan Leong
 rendezte, Bobby szerepében pedig Peter Ong látható, aki opera- és musicalénekesként egyaránt szép sikereket tudhat magáénak. A darabnak egyébként kissé meglepő módon nem ez a premierje a városállamban, ugyanis a Company-t játszották már korábban is itt. A mostani produkció november 18-áig látható.

Egy rövid videó, ahol a szereplők még zongorakísérettel csináltak kedvet az előadásokhoz:

Len Cariou, a Sweeney Todd eredeti Broadway-szereposztásának kiszemelt címszereplője, miután megtudta, hogy Sondheim és a rendező, Hal Prince a tömeggyilkos londoni borbély históriáját kívánják musicalszínpadra vinni:

Ezek olyan régóta dolgoznak már együtt, hogy teljesen elvesztették a józan eszüket...

Egy Sondheim-előadás, amelyre még a hazai színházi szakma is alig-alig emlékszik: negyedszázaddal ezelőtt, 1987-ben a Pesti Vigadóban tartották a Merrily We Roll Along magyarországi premierjét Vidáman gördülünk tovább címmel.

A darab tulajdonképpen egy fordított karierrtörténet, amely időben visszafelé meséli el egy befutott dalszerző/producer és barátainak életét. A Merrily We Roll Along amerikai bemutatója 1981-ben egyike volt Sondheim legnagyobb bukásainak, később átdolgozások révén nyerte el véglegesnek tekinthető formáját.

A musical három főszerepét Cserna Antal (Franklin Shepard), Spolarics Andrea (Mary Flynn) és Mertz Tibor (Charley Kringas) alakította, rajtuk kívül szerepelt a produkcióban Ladányi Andrea, Kerekes József. Csankó Zoltán, Détár Enikő és Jordán Tamás is. Az előadást Zilahy Tamás rendezte, a karmester Selmeczi György volt, a dalokat pedig Gebora György fordította.

Néhány kép az előadásból:

A 2007-es, Művészetek Palotájában rendezett Szenvedély című Sondheim-koncert egyik részlete, a Míg csak új nap vár (Not a Day Goes By), a Merrily We Roll Along című darabból, Mahó Andrea előadásában. A dal magyar szövege ITT található.

A Stephen Sondheim (korábban Henry Miller) Színház, New Yorkban a Nyugati 43. utcában található.

Az 1055 férőhelyes színházépület így néz ki kívülről:

Így pedig belülről:

Zene: Stephen Sondheim

A Merrily We Roll Along című 1981-es Sondheim-musical talán legismertebb dala, a Míg csak új nap vár (Not a Day Goes By), Galambos Attila fordításában a következőképp hangzik:

Mindig új nap vár
Egy nap, két nap, száz.
Te az életem része vagy rég
Fogva tart ez a láz,
Ahány új nap vár

Meddig tart még, fogalmam sincs
Semmi mást, egy kis felejtést kérek
De én addig csak tűrök és félek
És forgok és sírok
És küzdök és bántok
És élni sem bírok
Mert nincs, nem jön új nap már
Mikor ez nem fáj.
Te az életem része vagy rég
Ez az érzés itt ég
Mindig így lesz már
És ez túl nagy ár,
Mert én életem végéig
Minden nap meghalok,
Meghalok nap nap után

Mindig így lesz már
És ez túl nagy ár,
Mert én életem végéig
Minden nap megdöglök,
Megdöglök nap nap után
Míg csak új nap vár
Míg csak új nap vár
Míg csak új nap vár
Míg csak új nap vár

Hivatalosan október 2-án mutatták be, és nem egészen három hétig játsszák az eredeti Sondheim-darabokból kimaradt dalokat csokorba szedő, és a férfi-nő kapcsolatok témáját körüljáró Marry Me a Little című Sondheim-revüt az Off-Broadway-n, a Clurman Színházban. Az először 1981-ben bemutatott, 70 perces, kétszemélyes show új produkciójának keretében olyan ismeretlen Sondheim-szerzemények is meghallgathatók, amelyeket korábban sosem adtak elő nyilvánosan. Ilyen például az egykoron tervezett Into the Woods-filmhez írt Rainbows című dal, vagy a Sunday in the Park with George-ból kimaradt Yoo-Hoo!

A Marry Me a Little két főszereplője Lauren Molina és Jason Tam, rendezője Jonathan Silverstein, zenei vezetője John Bell. Két kép az előadásból: