Új sorozatot indítunk a blogon, amelyben Magyarországon szinte teljességgel ismeretlen klasszikus musicaleket mutatunk be, melyeknek közös vonása, hogy tartalmi vagy formai megoldásaik okán sok esetben a Sondheim-darabok előképének is tekinthetők. Elsőként ismerkedjünk meg az Allegroval, Richard Rodgers és Oscar Hammerstein II harmadik közös musicaljével. A darabnak, amelynek premierjét napra pontosan 65 esztendővel ezelőtt, 1947. október 10-én tartották, Sondheim pályafutásának alakulásában is kiemelkedően fontos szerepe volt.

Az 1947-es Broadway-premier plakátja

Újraírni az Allegrót: Stephen Sondheim munkásságának alighanem ars poeticája is lehetne ez a mondat. Sondheim ugyanis 17 évesen goferként, azaz szövegkönyvet gépelő, kávét szervírozó mindenes asszisztensként tulajdonképpen maga is részt vállalt Rodgers és Hammerstein mindent egybevetve sikerületlen musicaljének színpadra állításában, így közvetlenül tapasztalhatta meg, micsoda erőket mozgósított a szerzőpáros és a stáb a darab sikerre vitele érdekében. Sondheim saját bevallása szerint a mű – minden problémájával együtt – igen nagy hatással volt rá. Félig-meddig ironikusan azt vallja, hogy egész életműve az Allegro-féle bátornak mondott színházi kísérletek sora.

A musical egy kisvárosi születésű doktor magasra törésének történetét meséli el, aki azonban nem tudja kezelni a hirtelen rászakadt népszerűséget és magánéletének sikertelenségét, és végül hátrahagyva a nagyvárosi fényűzést, szülővárosában indít praxist. Hammerstein maga írta a darab szövegkönyvét, a történetet teljes mértékben a sajátjának érezve élete hátralevő részében sem tudta teljesen feldolgozni a relatív sikertelenséget. Utolsó napjaiban azt mondta, hogy szeretné újraírni a musical második felvonását, amelyet egykor a határidő szorításában, néhány nappal a próbák megkezdése előtt fejezett be.

Rodgers és Hammerstein a bostoni előjátszások idején

Az Allegrot sokan az első koncepció mentén integrált musicalnek (concept musical) tartják. Az ilyen zenés darabok alappillére nem más, mint egy olyan központi gondolat, amely mozgatórugója a darabbeli történéseknek, a szereplők cselekedeteinek, ám a dalok és zenés betétek már nem elsősorban a cselekményt viszik előre, hanem ennek az ideának a vizsgálatát is hivatottak szolgálni.

A monumentális darabban, amelynek bemutatójához 41 szólistát és 100 táncost alkalmaztak, számos, akkortájt újdonságnak számító megoldással találkozhatunk: nincs egyértelmű főszereplője, ennek megfelelően egyetlen szereplő sem énekel egy dalnál többet. Ellenben a színpadi történéseket végig egy az antik görög drámákra emlékeztető kórus kommentálja. Végül is minden eszköz egy célt szolgál, kifejteni a darab meghatározó üzenetét: a gyorsan jövő siker és népszerűség milyen könnyen ronthatja meg az embert.

Zenéjét tekintve a musical, ha nem is veszi fel a versenyt a korszak meghatározó darabjaival, vagy éppen a szerzőpáros két korábbi sikerével, az Oklahomával és a Carousellel, azért szolgál néhány emlékezetes momentummal. Ilyen például a "A Fellow Needs a Girl" a "So Far" a "The Gentlemen is a Dope" illetve a "Money Isn’t Everything", valamennyi ékköve az 1947-es eredeti szereposztással felvett keresztmetszet-albumnak. Annak azonban, aki a teljes zenei anyagot meg szeretné ismerni, a 2009-es stúdiófelvétel ajánlható.

A 2009-es CD-felvétel borítója

Rodgers és Hammerstein illusztris pályafutása során ritkaságnak számított az Allegrot kísérő langyos bukás (mindössze kilenc hónapig ment a darab), amely érthető módon a szövegírót sokkal rosszabbul érintette. Ők ketten a továbbiakban nem is kísérleteztek tovább az amerikai musical műfajának megújításával, megtette ezt helyettük is Sondheim az elkövetkező évtizedekben. Ahhoz kétség sem férhet, hogy a minden hibája ellenére mérföldkőnek számító darab nélkül az ő művészi pályája is másként alakult volna...

Címkék: broadway hammerstein [oscar]

Egy dal anatómiája - Free

 2012.10.09. 06:30

Can you see me being equal with my
countrymen?

Can you see me being Pseudolus the
citizen?

Meglehet, a Comedy Tonight rántotta össze igazán a darabot, ám azért mégsem lehet véletlen, hogy Mandy Patinkin épp ezt a dalt énekelte fel Sondheim-albumára...

Melyik műben?

A Funny Thing Happened on the Way to the Forum (1962)

Miről is szól?

Tulajdonképpen egyfajta társadalmi látlelet, a Sondheimtől szokásos szellemes, fanyar humorral átitatott formában. Sok minden szerepet kap a dalszövegben, kicsit a demokrácia működéséről, elnyomók és elnyomottak egymásra utaltságáról is képet kaphatunk, persze filozófiai mélységekbe (itt még) ritkán merészkedik a szerző.

Ki énekli?

Pseudolus, a meglehetősen öntörvényű és meglepően önérzetes rabszolga - megrészegülve a szabadság mámorító gondolatától.

Az eredeti Broadway-produkcióban Zero Mostel, az 1996-os felújítás alkalmával Nathan Lane énekelte a dalt. Utóbbi itt hallgatható meg:

Címkék: dalszöveg a funny thing happened on the way to the forum

2006. február 17-én került sor Sondheim A Funny Thing Happened on the Way to the Forum című zenés vígjátékának második magyar nyelvű bemutatójára, mégpedig Hallottátok, mi esett meg útban a Fórum felé?! címmel, Marosvásárhelyen, a Tompa Miklós Társulat produkciójában. Az előadást a Kanadában élő Bokor Péter rendezte. A főbb szerepekben Kárp György (Pseudolus), Makra Lajos (Senex), Balázs Éva (Domina), Bokor Barna (Hero), Nagy István (Hysterium), László Csaba (Marcus Lycus) és Nagy Dorottya (Phylia) volt látható. 

Néhány kép a produkcióból (forrás: Marosvásárhelyi Nemzeti Színház):

FORUM_BalazsE&KilyenL.jpg

FORUM_KarpGy&NagyI.jpg

FORUM_NagyI&KarpGy&MakraL&LaszloCs.jpg

FORUM_csoport_2.jpg

Címkék: sondheim magyarországon a funny thing happened on the way to the forum

Sondheim CD-k egy dobozban

 2012.10.03. 06:30

broadway in a box.jpg

A közelmúltban jelent meg az Egyesült Államokban az a 25 CD-s doboz, amely emlékezetes Broadway-premierek emlékezetes lemezfelvételeiből válogat. Számos nagy sikerű bemutatót az eredeti szereposztás segítségével idézhetünk fel, többek közt a Kabaré, a Chicago, vagy éppen a Hegedűs a háztetőn mellett megtalálható a dobozban öt Sondheim-darab eredeti Broadway-felvétele is. Sokan némileg ódivatúnak találhatják a West Side Story 1957-es felvételének hangzását, és azokat is megértem, akik kissé viszolyognak a bizony néhány rajongó szerint rikácsoló Ethel Merman Madame Rose-alakításától (Gypsy), ám a Company, a Sweeney Todd és mindenek felett az Into the Woods lemezfelvételénél azóta sem hallhattunk szebbet-jobbat.

Aki be kívánja szerezni a 25 CD-nyi jóságot, annak érdemes az angol Amazon oldalára kattintani, ahol is október közepétől 48 font + postaköltségért rendelhető a doboz...

Címkék: cd ajánló

Napi idézet

 2012.10.01. 07:00

Scott Miller, a st louisi New Line Theatre vezetője számos izgalmas könyvet írt imádott műfajáról, a(z amerikai) musicalről. Az alábbi idézet a Rebels With Applause című, a Broadway korszakalkotó és tabudöngető premierjeit górcső alá vevő művéből való, és bár konkrétan nem sok van köze jelen blog alanyához, sok tanulsággal szolgálhat:

Sok ember akad, aki nem becsüli a zenés színházat, rendezők, akik szétszabdalják a szövegkönyveket és a partitúrákat, akik elvesznek és hozzátesznek, átírják a párbeszédeket, amit egy prózai darabbal sosem tennének meg, és mindezt azért, mert a musicalt nem tekintik igazi, vagy komoly színházi műfajnak, mert azt hiszik, jobban értenek hozzá, mint Stephen Sondheim, Hal Prince vagy Lerner és Loewe. (...) A musical Amerika egyetlen eredeti művészeti formája, talán az ország legnagyobb kulturális ajándéka a világnak, és mint ilyen, a legnagyobb figyelmet és a legtöbb szeretetet érdemli.

A 2007-es, Művészetek Palotájában rendezett Szenvedély című Sondheim-koncert egyik részlete, a Hadd legyek méltó tehozzád (Unworthy of Your Love), az Orgyilkosokból (Assassins). Előadók: Mahó Andrea és Miller Zoltán. A dal szövege magyarul ITT található.


Címkék: assassins sondheim magyarországon

Adatlap - A Little Night Music

 2012.09.25. 06:30

littlenightmusic1973.jpeg

Zene: Stephen Sondheim

Dalszövegek: Stephen Sondheim

Szövegkönyv: Hugh Wheeler

Bemutató: New York, 1973. február 25.

Magyarországi bemutató: Budapest, 1997. március 20. (Madách Színház)

Így született: Sondheim darabjának kiindulási alapja Ingmar Bergman 1956-os, Egy nyári éj mosolya című keserédes komédiája. A producer-rendező Harold Prince a Bergman-film átdolgozására és a szövegkönyv megalkotására az ismert brit drámaírót, Hugh Wheelert kérte fel, és 1973-ban végeredményben egy, az eredeti, sötétebb tónusú mozihoz képest oldottabb, felhőtlenebb musical került bemutatásra a Mozart-rajongókat igencsak megtévesztő, A Little Night Music (Egy kis éji zene) címmel.

A darab sztorija: A sikeres negyvenes ügyvéd, Fredrik Egerman beteljesületlen házasságban él a nála egy generációval fiatalabb Anne oldalán, aki egyszerre tudatlan és szégyenlős, így a testi kapcsolat nemigen kerül szóba kettejük között. Nemcsak az ügyvéd vágyódik azonban felesége után, hanem titokban Fredrik első házasságból való, lelkésznek tanuló fia, Henrik is. Fredrik a boldogságot mindeközben egykori szeretője, az örökké gyönyörű színésznő, Desiree Armfeldt oldalán találja meg újra. Desiree sem veti meg a komplikáltabb párkapcsolatokat, hiszen viszonya van egy nős katonatiszttel, Carl Magnus Malcolm gróffal is, akinek neje, Charlotte és Fredrik felesége egykoron iskolatársak voltak. A szálak Desiree édesanyjának, Madame Armfeldtnek hétvégi partiján gubancolódnak végérvényesen össze…

Legismertebb dalok: Now, Liaisons, Every Day a Little Death, A Weekend in the Country, Send in the Clowns, The Miller's Son

Kommentár: Sondheimék szándéka szerint az A Little Night Music egyfajta modern operettnek íródott, ám igazából a műfaj íratlan szabályai közül elvétve felel meg csupán néhánynak. A cselekmény bonyolítása és az érzelmek ábrázolása szempontjából helyenként valóban operettesen egyszerű eszközöket alkalmaz, ám mindezeknél sokkal fontosabb a zenei megvalósítás: a musical zenéje ugyanis mindvégig háromnegyedes ütemben, illetve annak variációiban íródott. A darab színpadi pályafutása igazi diadalmenet, hiszen az 1973-as premier óta Sondheim egyik legtöbbször felújított munkája szinte mindenhol rendkívül sikeresnek bizonyult.

További olvasnivaló: az A Little Night Music a Wikipédián (angolul)

Címkék: a little night music

Ki tudja elképzelni az Oscar-díjas filmszínészt, Geoffrey Rush-t Pseudolusként? Én a magam részéről simán. Az ausztrál színész komikus képességeinek már tanúbizonyságát adta többi közt a Szerelmes Shakespeare egyik karakterszerepében, most pedig színpadon bizonyíthat, Sondheim, Shevelove és Gelbart zenés komédiájának, az A Funny Thing Happened on the Way to the Forum-nak ausztrál produkciójában.

geoffrey rush.jpg

A Szerelmes Shakespeare Mr Henslowe-jaként

Rush egyébként játszott már musicalben, mégpedig pályája elején, a You're a Good Man, Charlie Brown című darabban, és aspirált a Professzor szerepére is a Miss Saigon ősbemutatójának idejében (a szerepet végül Jonathan Pryce alakította).

Az A Funny Thing... premierje október 27-én lesz Melbourne-ben. Részletek hamarosan a blogon!

Címkék: a funny thing happened on the way to the forum külföldi bemutatók

Egy rövid keresztmetszet ízelítő a párizsi Théâtre du Châtelet zseniálisnak tűnő 2011-es Sweeney Toddjából. A címszerepben a neves baritonista, Rodney Gilfry, Mrs Lovettként pedig Caroline O’Connor kápráztatta el estéről estére a párizsi közönséget, akinek az előadást megelőző évtizedekben nem sok Sondheim-muzsika jutott, hiszen például ez a produkció volt a Sweeney Todd franciaországi premierje. Mindenesetre soha jobb bemutatkozást...

Címkék: sweeney todd

Adatlap - Follies

 2012.09.14. 07:00

folliespgm.jpg

Zene: Stephen Sondheim

Dalszövegek: Stephen Sondheim

Szövegkönyv: James Goldman

Bemutató: New York, 1971. április 4.

Magyarországi bemutató: -

Így született: Sondheim és a szövegkönyvet jegyző James Goldman a The Girls Upstairs című musicalt eredetileg egyfajta, krimielemekkel nyakonöntött melodrámának szánták. Megkeresték Hal Prince-t, aki nemigen látott fantáziát a gyilkosságba fulladó nosztalgiázásban, ám hosszas alkudozás után belement abba, hogy a Company bemutatását követően, alapos átdolgozás után színpadra viszi a darabot, amely csak ekkor kapta a Follies címet.

A darab sztorija: A helyszín egy lebontás előtt álló revüszínház, amelybe egyfajta múltidézés gyanánt visszatérnek az egykori sztárok. Itt találkozik újra Phyllis és Sally is, akik régen a színpadon kollégák, a színfalak mögött pedig barátnők voltak. Ma mindketten házasok: Ben és Buddy már akkor is udvaroltak nekik, amikor mindketten a Weissman Follies táncoslányaiként léptek a világot jelentő deszkákra. Szépen lassan kiderül, hogy mindkét házasság zátonyra futott, ráadásul Sally olthatalan vágya Phyllis férje után csöppet sem csillapodott az elmúlt harminc esztendő alatt, így a viszontlátás feltépi a régi sebeket.

Legismertebb dalok: Waiting for the Girls Upstairs, Broadway Baby, I'm Still Here, Losing My Mind, Too Many Mornings, In Buddy's Eyes

Kommentár: A Folliesban megidéződnek a múlt árnyai, a szereplők kénytelenek leszámolni fiatalkori álmaikkal és vágyaikkal, és szembe kell nézniük mindazzal, amit a valóság kínál nekik. Az egyszerű, a darab tényleges váza és a négy kvázi-főszereplő viszonyát sokkal inkább csak leíró, mintsem elmesélő kerettörténethez képest sokkal összetettebb és izgalmasabb az ábrázolás eszközrendszere. A musical felépítése igen sajátos: meglehetősen kevés benne a dialógus, annál több viszont a zene és a táncbetét. A dalok nagyobb része pastiche-jellegű, ezt a sajátos technikát Sondheim ebben a művében szinte tökélyre fejlesztette. A szerzők és a darabot színpadra állító stáb elképzelései azonban nem valósul(hat)tak meg teljes mértékben, az elképesztően ambiciózus darab meglehetősen vegyes fogadtatásban részesült.

További olvasnivaló: a Follies a Wikipedián (angolul)

Címkék: follies

süti beállítások módosítása