A Sondheim DVD-ket tárgyaló sorozatunk utolsó részében a szerencsére szép számú koncertfelvétellel foglalkozunk, amelyek közül néhány kötelezően megtekintendő is akad a műfajért és a szerzőért rajongók számára.

Follies in Concert (1985)

Amolyan Így készült összeállítás, amely a sztárparádét felvonultató 1985-ös Follies koncertelőadás kulisszatitkait tárja a nézők elé. Sajnos a képminőség nem a legjobb, valamint kevés az előadásrészlet is, Mandy Patinkin viszont utolérhetetlen Buddy blues-ának előadójaként.

 A Celebration at Carnegie Hall (1993)

A Carnegie Hallban 1993-ban rendezett nagyszabású gálakoncert felvétele, amelyen Sondheim legismertebb számait minden fellépő előadó igyekezett egy kicsit a saját képére formálni. Műfaji eklekticizmus, néhány emlékezetes pillanattal. Hátborzongató Booth balladája az Assassins-ből.

Sweeney Todd in Concert (2001)

A Follies DVD-vel ellentétben ez a lemez a teljes koncertet tartalmazza, mégpedig igazi sztárszereposztásban. George Hearn és Patti Lupone párosa a legelvakultabb rajongók kényes ízlésének is megfelelő, pluszban pedig ott van ugyebár Barney is, és ne feledkezzünk meg az operás John Alerről sem.

The Birthday Concert (2010)

A Sondheim 80. születésnapja tiszteletére rendezett megakoncert felvétele, hatalmas nevekkel és még hatalmasabb produkciókkal. Aki csak most kezd barátkozni a szerző életművével, keresve sem találhat jobb ismerkedési lehetőséget. Külön említést érdemelnek a vörösbe öltözött hölgyek!
 

Egy koncert Sondheim-dalokkal: március 2-án kerül a Madách Stúdió közönsége elé az Úgy élj, mint a szél című est, amelyen két tehetséges fiatal énekes/színész, Baranyai Annamária és Balog János mutathatja meg, "hol tartanak a pályájukon, mit tartanak fontosnak életüknek ezen a pontján, mi felé törekszenek".

Az este során az előzetes tervek szerint két Sondheim-dal is elhangzik majd, a Being Alive a Company-ből, illetve a Now az Egy nyári éj mosolyából. A musical est szerkesztő/rendezője Galambos Attila.

Április 20-án nagyszabású Sondheim-koncertet rendeznek Sydneyben Side by Side by Sondheim címmel. Az eseményre a szigetország 20 neves énekes-színészének felléptét ígérik a szervezők, valamint vendégként sikerült megnyerniük Ruthie Henshallt is, akinek a neve számos West End és Broadway-produkció (A nyomorultak, Chicago stb.) címlapjáról lehet ismerős a magyar musicalrajongóknak. Henshallnak egyébként ez lesz az első ausztráliai fellépése.

Mindenki kedvenc Barney-ja, a How I Met Your Mother (Így jártam anyátokkal) című, hazánkban is népszerű komédiasorozat nagypofájú nőcsábásza a Company főszerepében (2011):

Ugyanő a Sweeney Toddban, Tobiasként (kerek tíz évvel korábbról):

Itt pedig az Assassins egyik merénylőjeként látható:

Amennyiben hinni lehet a pletykáknak, a Company 2011-es new yorki koncertszerű előadása hamarosan DVD-n is elérhető lesz!

Mottó:

Beyond woods,
Beyond witches and slippers and
hoods
Just the two of us

Egy Sondheim-dal, amelyet hallgatva szem nem maradhat szárazon: az It Takes Two kulcsfontosságú pillanata az életmű kulcsfontosságú darabjának.

Melyik műben?

Into the Woods (1987)

Miről is szól?

A musical sok mesebeli szereplője mellett felvonultat két hétköznapi figurát is: a péket és nejét, akiknek a házassága nem éppen harmonikus, ugyanis gyermekre vágynak, amelyet az élet eddig megtagadott tőlük. Most azonban a szomszéd boszorkánytól különleges esélyt kaptak, ugyanis ha teljesítik a cseppet sem könnyű feladatokat, nevezetesen megszerzik neki többek közt Hamupipőke cipőjét, Piroska köpenyét és Aranyhaj arany haját, megajándékozza őket a termékenység csodájával.

Kik éneklik?

A pék és a felesége, akik felismerik, hogy csakis a másik segítségével érhetik el hőn áhított céljukat. Sondheim itt nem egyszerű szövegíró-iparosként tevékenykedett, hanem igazi költővé vált, az It Takes Two szövege tanítani való remeklés.

Az eredeti Broadway-sorozat két főszereplője, Joanna Gleason és Chip Zien között a Sondheim 80. születésnapja alkalmából rendezett koncerten újra működésbe lép az a bizonyos kémia:

Korábban már beszámoltunk róla, hogy a Follies-őrület már Madridba is begyűrűzött: a darabot február 10-én mutatták be a Teatro Españolban és egészen április 8-áig játszani fogják.

Az alábbi videón a show néhány emlékezetes momentuma látható (a jelmezek és díszletek meglepő hasonlatosságot mutatnak a nemrégiben véget ért Broadway-szériáéval). Meg kell jegyeznünk továbbá, hogy a spanyol musicalszínészek sincsenek tehetség híján, sőt!

Az előadás nagyon színvonalas spanyol nyelvű műsorfüzete itt található.

Mint ahogy már hírül adtuk, február 8 és 19. között tér(t) vissza a Broadway-re az egykoron csúfos bukást produkáló Sondheim-musical, a Merrily We Roll Along. A darab azóta jelentősebb átdolgozáson ment keresztül és az elmúlt évtizedekben több szép sikert is megért.

 
Az Encores! sorozat keretében futó 2012-es new yorki produkció néhány részlete, a közreműködőkkel készített interjú-részletekkel együtt itt nézhető meg:

A közelmúltban fejeződött be a Broadway-n a Follies felújításának előadássorozata, méghozzá igen szép sikerrel. A produkció májusban a nyugati partra, Los Angelesbe kirándul egy limitált széria (bő egy hónap) erejéig. Képes beszámolónk az Eric Schaeffer rendezte előadás néhány kulcsmomentumát idézi fel.

A lebontás előtt álló Weismann Színházban még egyszer utoljára találkoznak az egykori kóruslányok:

Sally (Bernadette Peters), a show egykori sztárja a háziasszonyok unalmas életét éli, és még mindig egykori szerelméért, Benért (Ron Raines) dobog a szíve:

Nem sokkal boldogabb Phyllis (Jan Maxwell), a másik hajdani Weismann lány sem, aki épp Bennel él kiüresedett házasságban:

Egy szürreális revü keretében valóság és a képzelet összemosódik, és megidéződik a színház egykori csillogása, sztárjai, a Weismann Follies szemkápráztató világa:

Fellép Buddy, az utazó ügynök is (Danny Burstein), aki jelenleg éppen Sally férje:

Egy zenés-táncos szám erejéig Sally, Phyllis, Ben és Buddy fiatalkori énjeit is viszontláthatjuk:

Képek: http://folliesbroadway.com

1993. november 4-6. között, összesen négy alkalommal a brit musicaljátszás legendái adtak egymásnak randevút - Budapesten, a Nemzeti (most: Magyar) Színházban. Nem, nem elírás: ekkor vendégszerepelt ugyanis a londoni Royal National Theatre Sondheim Sweeney Toddjával az Európai Színházak Fesztiválján.

Az előadás főszerepeit Alun Armstrong (Sweeney) és Julia McKenzie (Mrs Lovett) alakították, Turpin bíróként egy egykori Sweeney Todd, Denis Quilley lépett fel. A produkciót Declan Donnellan állította színpadra, akinek munkájáról így írt annak idején a The Evening Standard:

 

Donnellan rendezésében a musicalből kamarajellegű Jakab-kori bosszúdráma lesz, amely finoman súrolja a grand-guignolt és a black comedyt, és szenvedélyét a brechti szatíra táplálja a nagyvárosról, ahol a szegényekre és a gyengékre pusztulás vár.

A különleges hangulatú produkcióról ekként tudósított az Independent on Sunday:

(...) a mű kamaraoperaként születik újjá, minimálisra redukált díszlettel és négy főre (főleg fuvósokra) zsugorított zenekarral. Eltűntek a Broadway közönségmanipuláló taktikái, és helyükre karcsú, céltudatos zenés dráma került, amelyben minden szál exponálva van.

Forrás: Színház, XXVI. évf. 10. szám, 1993. okt.

A mai napra szánt idézetünk egyenesen Stephen Sondheimtől származik, akitől nem sok magyar nyelvű szöveg olvasható. Ez az ars poeticának is beillő rövid idézet - amely a musicalek irodalmi alapanyagairól szól - Siegfried Schmidt-Joos A musical című könyvéből (Gondolat, 1970) való:

Minden készen kapott mű tartalmaz olyan nélkülözhetetlen jeleneteket, amelyek a szövegíró és a zeneszerző képzelőerejét meghatározott irányba kényszerítik. Engem sokkal jobban érdekelnek az új anyagok vagy epikus művek kötetlen adaptációi. Ha az anyag új, vagy nincs még annyira megformálva, hogy elvehesse az átdolgozó szabadságát, nagyobb az esélyünk, hogy friss, új darabokat hozzunk létre.