Folytatjuk a Sondheim-dalszövegek magyar fordítását lajstromozó sorozatunkat, ezúttal egy valódi gyöngyszemmel. A The Barber and His Wife című Sweeney Todd-dal első hallásra visszaadhatatlannak tűnő nyelvi leleményei Miklós Tibor interpretációjában így hangzanak magyarul:

Van egy földi pokol, van egy gennyes góc,

és e szenny és förtelem sok férget vonz!

Ami máshol a morál, az itt mocskos, torz,

ami rossz, az mind-mind – London!

S az a pár nagyeszű, ki a pénzén ül,

mind e szenny tetején, csak a koncra gyűl,

hisz a becsület az náluk több mint bűn!

 

A nagyvilág „csodáit” láttam,

láttam, milyen kegyetlen,

minden ember keselyű!

S minden bűn fészke – London!

 

Élt itt egy borbély egykoron,

hitvese – álomszép…

Egy szegény borbély, jó bolond,

néki az asszony minden volt:

tündér, ki álomszép,

ifjú és tiszta még!

S a jó férj – naiv…

 

Egy másik férfi jött és szólt:

„A kis nő álomszép!”…

A törvény dögmadara volt,

a borbély ellen pert koholt,

s mihelyt a borbélyt száműzték,

az álszent bíró célhoz ért:

az asszony elbukott ifjan, üdén,

mikor még álomszép!

 

S hogy mi lett a nővel?

 

Óh, ennek oly sok éve már,

nincs már, ki emlékezne rá…

Van egy földi pokol, egy gennyes góc,

és e szenny és förtelem sok férget vonz!

Ami máshol a morál, az itt mocskos, torz…

A John Doyle rendezésében a közemúltban bemutatott  Passion a legfrissebb hírek szerint egészen április közepéig látható lesz a Classic Stage Company előadásában New Yorkban, az Off-Broadway-n. Néhány képpel mi is szolgálhatunk (fotók: Joan Marcus):

Zene: Stephen Sondheim

Magyarországi bemutató: -

Így született: Sondheim azóta kacérkodott a darab megírásának gondolatával, mióta 1983-ban először látta Ettore Scola Passione d’Amore című alkotását, amelyből az ötletet merítette. Saját bevallása szerint miután elkezdte nézni a filmet, fél órán belül biztos volt benne, hogy a történet jól működne dalokban elbeszélve. A musicalt az alkotók (a zeneszerző/dalszövegíró mellett James Lapine, aki a szövegkönyvért illetve a rendezésért felelt) kezdettől fogva egyetlen hosszú szerelmi történetnek, illetve egyetlen hatalmas rapszódiának tekintették, amelynek előadása során a közönséget erős érzelmi hatások érik.

A darab sztorija: A 19. század közepének Itáliájában játszódó darab középpontjában egy fiatal katonatiszt, a férjezett szeretője és egy testi szenvedésektől gyötrődő, beteg fiatalasszony áll. Giorgio-t egy távoli helyőrségre helyezik, így kénytelen elszakadni kedvesétől, Clarától. Új állomáshelyén találkozik a haldokló, cseppet sem vonzó külsejű Foscával, akinek a beteges vágyakozása Giorgio iránt szép lassan kiöli az egészséges szerelem érzetét a fiatalemberből.

Legismertebb dalok: Happiness, I Read, I Wish I Could Forget You, Loving You, No One Has Ever Loved Me

Kommentár: A Passion formáját tekintve leginkább episztolamusicalnek nevezhető, amennyiben kiemelt szerepet kapnak benne Giorgio Foscához címzett levelei, amelyek a katonatisztben bekövetkező változásról és a halált is semmibe vevő szerelméről tanúskodnak (Miklós T.). Ezeknek és a két női főszereplő leveleinek dramaturgiai szerepe kettős: nem csupán a történéseket közvetítik, hanem a darab érzelmi csúcspontjait is adják. A musical bizonyos zenei megoldásaiban leginkább a Sweeney Toddra emlékeztet, persze nem elsősorban hangulatában, mintsem az átkomponáltság tekintetében. A kevesebb, mint két órás mű alatt szinte végig hömpölyög Sondheim muzsikája, a jelenetek ennek is köszönhetően igen gyakran egymásba olvadnak

További olvasnivaló: a Passion a Wikipédián (angolul)

Blogunk nem csupán a zeneszerző, hanem legfontosabb műveinek illusztris előadói előtt is tiszteleg: ezt a bejegyzést Bernadette Peters-nek, a Sunday in the Park with George eredeti Dot-jának és az Into the Woods Broadway-premierje Boszorkányának szenteljük, aki tegnap ünnepelte 65. születésnapját. Peters a két, talán legfontosabb szerepén túl számos más Sondheim-darabban, így a Gypsy-ben, az A Little Night Music-ban, a Follies-ban, illetve koncertelőadáson az Anyone Can Whistle-ben is fellépett.

• Kiszivárgott, ám meg nem erősített információk szerint a készülő Stephen Sondheim - David Ives közös musical alapjául utóbbi egyfelvonásos színművei szolgálnak majd, amelyek All in the Timing címmel jelentek meg 1994-ben. Az új zenés darab az egyfelvonásosok egy apró részletét dolgozza majd fel, a cselekmény pedig - akárcsak a Merrily We Roll Along esetében - az időben visszafele haladva bonyolódik.

• A tavaly november óta nagy sikerrel futó londoni Merrily We Roll Along március elejéig látható a Menier Chocolate Factory-ban, a Maria Friedman rendezte Sondheim-musical ezután átkerül a West Endre, egészen pontosan a Harold Pinter Theatre-be, ahol április 23-ától tekinthető meg egy szigorúan limitált tizenkét hetes játszási sorozat keretében.

• A Michael Ball és Imelda Staunton nevével fémjelzett remekbe szabott Sweeney Todd-felújítás öt kategóriában is diadalmaskodni tudott a whatsonstage.com online színházi lap éves rendes közönségszavazásán. A két főszereplő mellett díjazták magát a produkciót valamint annak rendezőjét, Jonathan Kentet is.

Sondheimről a tömegkultúrának is megvan véleménye, legalábbis az 1977-es Smokey és a Bandita című akció-vígjátékban a Bandita becenevű félig-meddig törvényen kívüli sofőr (Burt Reynolds) és a vőlegénye elől menekülő fiatal lány (Sally Field) közös menekülésük közben őt is szóba hozzák. Sajnos a film magyar szövege nem igazán adja vissza az eredetit, ám a lényeg azért benne van:

- Tudja ki volt az, aki forradalmasította az amerikai zenei életet? Stephen Sondheim!

- Igen?

- Igen!

- Ki... ki is ő?

- Stephen Sondheim?

- Igen. Valamiféle zenész, vagy mi.

- Igen.

Az 1992-es Carnegie Hall-beli Sondheim-koncert teljes felvétele nemrégiben került fel a legnagyobb videómegosztó-oldalra. A közel másfél órás összeállítást a többi közt Patti LuPone frenetikus Being Alive-jáért, vagy az Assassins eredeti Off-Broadway szereposztásában is szereplő Patrick Cassidy és Victor Garber The Ballad of Booth-kettőséért érdemes megnézni. Néhány dal szokatlan átiratban, az éppen aktuális előadó hangzásvilágához igazítva hallható.

Irigylésre méltó helyzetben vannak a londoni kultúrafogyasztók: nem csupán a kalandos életű Sondheim-musicalnek, a Merrily We Roll Alongnak tapsolhatnak estéről-estére egészen március elejéig, de február 24-én megismerkedhetnek a zenés darab eredetijéül szolgáló George S. Kaufman és Moss Hart jegyezte színművel is.

A Menier Chocolate Factoryban megrendezésre kerülő eseményen a musical mostani produkciójának közreműködői, köztük Jenna Russel, Mark Umbers és Damian Humbley olvassák fel a művet, amely eredetileg 1934-ben került bemutatásra a Broadway-n. A darab cselekménye ugyancsak 1934-ben veszi kezdetét, és egészen 1916-ig kalauzolja vissza a nézőt az időben, elsősorban Richard Niles, egy sikeres drámaíró (a musicalbeli Franklin Shepard megfelelője) karrierjének alakulást vizsgálva.

Részletek a felolvasóestről ITT találhatók!

Zene: Stephen Sondheim

Magyarországi bemutató: 1993. szeptember 28., Rock Színház (Orgyilkosok címmel)

Így született: Sondheimben először a 70-es években merült fel az ötlet, hogy a merényletek illetve merénylők témája nagyon is jó musical-alapanyagként szolgálhatna. Maga a darab a 80-as évek végén kezdett el formálódni, a zeneszerző és tettestársa, a vele már a Pacific Overtures esetében is együtt dolgozó John Weidman kezdetben eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha a történelem valamennyi nagy merénylőjét szerepeltetnék a színpadon. Később azonban ejtették a korai történelmi szálat, elsősorban azért, mert képtelenség lett volna ekkora anyagból egységes szerkezetű művet alkotni, sőt, végül a tizenhárom amerikai elnöki merénylőből is csupán kilenc került be a darabba.

A darab sztorija: A nem-lineáris, revüszerű darab cselekménye kilenc, az elnökök ellen merényletet elkövető átlagpolgár köré épül. Ők már a mű legelső, meglehetősen bizarr jelenetében találkoznak, amikor is egy vásári kikiáltó mindannyiukat arra biztatja, hogy változtassák meg sivár, kilátástalan életüket, fogjanak fegyvert és öljenek elnököt. Szép lassan megismerhetjük a merénylők politikai és személyes motivációt, és végül eljön ama baljós nap is, amikor Oswald egy dallasi raktárépületben fegyvert fogott Kennedy-elnökre...

Legismertebb dalok: Everybody's Got the Right, The Ballad of Booth, Gun Song, Unworthy of Your Love, Another National Anthem

Kommentár: Sondheim új darabjával azokat is alaposan meglepte, akik jól ismerték folyamatos kísérletező kedvét és újító szándékát. Az Assassins minden eddiginél jobban megosztotta a színházba járó nagyközönséget és a szerzővel finoman szólva sem túlzottan szimpatizáló kritikusok seregét. A komponista/szövegíró visszatért a Company és a Follies által kitaposott útra: ismét az amerikai álom szertefoszlásáról és a kisembereknek a társadalomban betöltött szerepéről mesélt. A musical nem a gyilkosok bűneinek elfogadására buzdít, csupán azt kívánja megvizsgálni, miként történhetett meg, hogy Amerikában bő egy évszázadon át szinte divattá vált az ország irányítói ellen merényletet elkövetni.

További olvasnivaló: az Assassins a Wikipédián (angolul)

A Puskin Moziban február 20-án HD-vetítés keretében a magyar közönség elő kerülő Sondheim-revü, a Putting It Together (JEGYET ITT LEHET NYERNI!) 1992-ben indult világhódító útjára: a Sondheim színpadi és filmzenéiből összeállított show-t ekkor mutatták be első alkalommal  Oxfordban. Az előadás producere Cameron Mackintosh volt. Az első amerikai premierre egy évvel később az Off-Broadway-n került sor, a produkcióban tért vissza Julie Andrews 30 év távollét után a New York-i musicalszínpadra.

A moziban az 1999-es Broadway-premier felvétele látható majd, amelyben az öt szerepet Carol Burnett, George Hearn, John Barrowman, Ruthie Henshall és Bronson Pinchot alakította. A darabban mindenféle összekötő szöveg nélkül elhangzó 34 Sondheim-dal a következő:

• Invocation and Instructions to the Audience (The Frogs) 
• Putting It Together (Sunday in the Park with George)
• Rich and Happy (Merrily We Roll Along) 
• Do I Hear a Waltz? (Do I Hear a Waltz?) 
• Merrily We Roll Along #1 (Merrily We Roll Along) 
• Lovely (A Funny Thing Happened On The Way to the Forum)  
• Hello Little Girl (Into the Woods) 
• My Husband the Pig (kimaradt dal az A Little Night Music-ból) 
• Everyday a Little Death (A Little Night Music) 
• Everybody Ought to Have a Maid (A Funny Thing Happened On The Way to the Forum) 
• Have I Got a Girl for You (Company) 
• Pretty Women (Sweeney Todd) 
• Sooner or Later (Dick Tracy)
• Bang! (kimaradt dal az A Little Night Music-ból) 
• Country House (Follies) 
• Unworthy of Your Love (Assassins) 
• Merrily We Roll Along #2 (Merrily We Roll Along) 
• Could I Leave You? (Follies) 
• Rich and Happy (repríz) 
• Back in Business (Dick Tracy) 
•  It's Hot Up Here (Sunday in the Park with George) 
• The Ladies Who Lunch (Company) 
• The Road You Didn't Take (Follies) 
• Live Alone and Like It (Dick Tracy) 
• More (Dick Tracy) 
• There's Always a Woman (kimaradt dal az Anyone Can Whistle-ből) 
• Buddy's Blues (Follies) 
• Good Thing Going ( Merrily We Roll Along) 
• Marry Me a Little (kimaradt dal a Company-ből) 
• Not Getting Married Today (Company) 
• Merrily We Roll Along #3 (Merrily We Roll Along) 
• Being Alive (Company) 
• Like It Was (Merrily We Roll Along) 
• Old Friends (Merrily We Roll Along)
  

Ízelítő gyanánt íme egy rövid videó-összeállítás a produkcióból: