A Follies 1987-es londoni változatából való ez a - miként a szöveg is tartja - szellemes és fanyar dal (angol címe: Ah, But Underneath), amelyet Galambos Attila magyarított a 2007-es Szenvedély-koncert kedvéért:
Ne ítélj meg arról egy könyvet, Hogy mennyit mond a borító. Miféle fajta férje van egy hölgynek, Ez éppoly téves útmutató.
Egy nő saját magáról úgy is dönthet, Hogy megfelel az optimális képnek. A férjek ettől boldogok, S ez nem biztos, hogy rossz dolog, De látni kéne itt, Egy férj mit is veszít…
Remek nő volt, Szellemes és fanyar – Persze belül más… Megértő volt, Társaságban pazar – Persze belül más… Bizony tudni vélték egyesek, Hogy mélyen titkot rejteget, Akár még rosszabb is lehet… De nem volt kérdés senkinek, Hogy külsejében műremek…
Semmi görcs, bölcs, Pengeéles humor? Ez csak díszletfal! Finom erkölcs, Illedelmes modor? A látszat néha csal! Sosem volt prűd, Nem feszélyezte őt a meztelenség, De a lelke mélyén titok volt, És ezt sohase tárta elénk…
Jól nevelt, szent, Szenvedélyes, józan – Bármit bárkinek… Benne sokszor Megtalálták sokan, Amit kerestek… „Hideg márvány őrzi testét” – a gyászszöveg eképp szólt.
Néha csak egy stóla volt rajta, De ha ez végül lehullt róla, Akkor látszott – köztünk szólva – Az, hogy milyen volt Belül… Belül… Belül…
Az ember néha szembesül, Hogy senki nincsen legbelül!
Érdekes, kedvcsináló videó két részben az amerikai elnökök elleni merénylőket felléptető Stephen Sondheim - John Weidman musical, az eredetileg 1990-ben bemutatott Assassins megszületéséről és a szerzők elképzeléseiről:
Így született: Sondheim és a fiatal rendező-író, James Lapine első közös musicaljének alapjául egy Georges Seurat-festmény, az Egy vasárnap délután a Grande Jatte-n szolgált, amelyet Lapine már egy korábbi színdarabjában is felhasznált. Persze kezdettől fogva jóval többről volt szó, annál, hogy a Seurat-alkotásra merő illusztrációként tekintenének, a születendő darabba beleszőtték a festmény létrejöttének körülményeit, mindazt a kevéske információt, amelyet a festőművész életéről tudni lehetett, mindenekelőtt azonban a szegényes életrajzi adatokat felhasználva pusztán a fantáziájukra támaszkodva bonyolították tovább a cselekményt.
A darab sztorija: A darab hagyományos színházi értelemben véve meglehetősen sovány cselekménye akkor veszi kezdetét, amikor George már a magánéletét teljességgel a munkájának alárendelve később híressé vált festményén dolgozik. A vasárnapokat a parkban tölti, szemlélődik, megfigyel, vázlatokat rajzol. Szeretője és modellje, Dot tulajdonképpen egy párkapcsolatban teljesen normálisnak tűnő igényeket támaszt vele szemben, ám ezek a festő megszállottsága miatt egyszerűen nem teljesülhetnek. Így hát a lány, aki George-tól vár gyermeket, Louise, a pék házassági ajánlatára bólint rá. A második felvonás, kereken egy évszázaddal később ,New Yorkba kalauzolja a nézőt, ahol a festő fényszobrász dédunokája (akit szintén George-nak hívnak) kerül mély alkotói válságba, melyből a kilábalást csak a Grande Jotte szigeten tett látogatás jelentheti a számára.
Legismertebb dalok: Sunday in the Park with George, Finishing the Hat, Sunday, Putting It Together, Move On
Kommentár: A Sunday in the Park…-ban (akárcsak a szerző néhány korábbi darabjánál) a tulajdonképpeni cselekmény háttérbe szorul, és a tényleges történéseknél sokkalta érdekesebbek az azokhoz kapcsolódó esztétikai és művészeti kérdések, amelyek valójában az egész darabnak a gerincét adják. A musical egy téma és annak variációinak sorozata, ami a tartalmi kérdések és a zenei megvalósítás esetében egyaránt megfigyelhető. A sajátos zenei világhoz szervesen kapcsolódóan Sondheim a kommersz zenés színházban rendkívül merésznek számító, helyenként filozofikus tartalommal átitatott dalszövegeket alkotott.
Boldog, Sondheim-premierekben gazdag új esztendőt kívánunk! Sajnos közelgő magyarországi bemutatókról egyelőre nem nagyon tudunk beszámolni, az biztos, hogy a Centrál Színház továbbra is rendíthetetlenül játssza az Egy nyári éj mosolyát (következő időpontok: január 13. és 31.). Határainkon túl azonban jó néhány egyéb érdekesség is várhat a Sondheimet kedvelő színházba járókra.
Nem kell messzire utazni az A Funny Thing...-ért, a Plautus-komédiákon alapuló római kori musical 5 alkalommal a bécsi Volksoper-ben látható április végén-május elején. Aki pedig a démoni borbély, Sweeney Todd véres históriájára kíváncsi, az a legjobban teszi, ha a felső-sziléziai iparváros, Chorzow musicalszínházát látogatja meg, ahol a rémes londoni húsos pitéket február végén többször is áruba bocsátják. Egy kép az előadásból:
Párizsban a korábbi évek sikeres Sondheim-bemutatóit (Sweeney és A Little Night Music) követően most a Sunday in the Park with George kerül színre a Theatre Chatelet impozáns épületében, a kettős címszerepben a Sondheim-veterán Julian Overden-nel, Dot/Marie szerepében pedig Sophie-Louise Dann látható. A bemutató április 15-én esedékes, úgyhogy addig még bőven van idő lefoglalni a repülőjegyeket...
Sietni kell azonban azoknak, akik a Menier Chocolate Factory friss Merrily We Roll Along-produkcióját szeretnék látni, hiszen rohamosan fogynak a jegyek a hatalmas sikerrel játszott előadásra. Jó hír, hogy két héttel, március elejéig meghosszabbították a játszási sorozatot, viszont februárig szinte alig van szabad hely a csöppnyi londoni színházban játszott darabra.
Végül, de nem utolsósorban egy ajánlat a tengerentúlról: szimfonikus Sondheim-koncertet rendez a nagy presztízsű New York Philharmonic Orchestra. A január 29-én hallható hangversenyt a számos Sondheim-darab eredeti Broadway-produkcióját betanító Paul Gemigliani dirigálja, az este során részletek csendülnek fel a komponista legismertebb musicaljeiből (Sunday in the Park..., Sweeney Todd, Into the Woods) és filmzenéiből (Stavisky) is. A házigazda az ismert komikus színész, Nathan Lane lesz.
Felejtsük el egy rövid időre a karácsonyi készülődést, a mákos bejglit, a halpiacot, és merítkezzünk meg a bűnös élvezetekben. Aki mindezt prezentálja, a démoni borbély, Michael Ball és szárnysegédje, a pitekészítő Imelda Staunton. Íme az A Little Priest a Sweeney Todd 2012-es londoni szériájából, remek minőségben:
...és még egy kis Merrily We Roll Along. A kép pedig nem más, mint Al Hirschfeld egyik zseniális karikatúrája a musical 1981-es eredeti szereposztásáról:
Magyarországi bemutató: Budapest, Pesti Vigadó, 1987. (Vidáman gördülünk tovább címmel)
Így született: Az újabb Sondheim-Prince közös darab ötlete valójában Hal Prince feleségétől származott, aki felvetette, hogy mi lenne, ha csinálnának egy musicalt arról, hogy a fiatalok miként gondolkodnak, és hogyan látják a világot. A rendező kapva-kapott az ötleten és eszébe jutott egy régesrégi, azóta a feledés félhomályába merült Kaufman-Hart színmű, amelyet még a 30-as években, ifjúként látott. Sondheim George Furth-szel, a Company szövegkönyvírójával együtt látott neki az adaptáció elkészítésének. Némileg megváltoztatták az eredeti mű alapfelállását, a drámaíró-festő főszereplőpárosból zeneszerző-szövegírót faragtak, ezzel is a jelenhez közelítve a történéseket, aktuálisabbá téve a darab problémafelvetéseit.
A darab sztorija: A musical cselekménye lényegében egy fordított karriertörténet körül bonyolódik. A darab kezdetén Franklin Shepard, a befutott hollywoodi producer és zeneszerző egy fényűző partit rendez, majd az idő kereke szép lassan elkezd forogni – visszafelé. Megismerhetjük népszerűvé és arrogánssá válásának igaz történetét, félresikerült házasságait, és mindenekelőtt a barátait, akik nélkül semmi sem jöhetett volna számára össze. Charley Kringas, a kezdetben mégoly idealista szövegíró és Mary Flynn, a Franklinbe titkon szerelmes regényíróból lett filmkritikus hosszú évtizedeken át kitartottak barátjuk mellett, a nézők pedig hármuk kapcsolatának kulcsmomentumait a jelenből a múltba követhetik, az 1981-es kezdetektől egészen 1957-ig.
Legismertebb dalok: Franklin Shepard, Inc., Old Friends, Not a Day Goes By, Good Thing Going, Our Time
Kommentár: A darab telis-tele van remekbe szabott zenékkel és dalszövegekkel. Egyebekben azonban Sondheim mintha a korábbi munkáihoz képest kevésbé lett volna körültekintő. Furth szövegkönyve például sajnálatos módon egyáltalán nem alkotott koherens egységet a dalokkal, a dialógusok, bár helyenként igen jól megírtak, sokszor csupán jópofáskodóak, a darab egésze csupa pedig csupa, egymáshoz lazán kapcsolódó epizódból épül fel. Hal Prince tapasztalatlan fiatalokra bízta a musical főszerepeit, és egészen sokáig bízott benne, hogy a színészi múlttal alig rendelkező pályakezdők, akik ráadásul a legalapvetőbb koreográfiákat is képtelenek voltak megtanulni, majd „érzésből” megoldják az egyáltalán nem rutinfeladatot. Nos, nem igazán jöttek be a számításai: a Merrily We Roll Along eredeti Broadway-előadása hatalmasat bukott...
December elején ünnepelte első születésnapját a Sondheimet Tisztelők Társasága. A jeles alkalomból Sondheimhez valamilyen formában kötődő színházi embereket faggattunk arról, hogy melyik a legkedvesebb daluk a zeneszerző/szövegíró életművéből. Íme egy újabb adag a válaszokból, videókkal:
Galambos Attila (dalszövegíró - fordító)
A dal címe
Children Will Listen - Into the Woods
Miért?
Nem csak az éterien szép dallama miatt, hanem azért is, mert a gyermek a legnagyobb érték, és ennek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Sondheim az Into the Woods megírásakor nagyban támaszkodott Bruno Bettelheim könyvére, én is ebből idéznék: "...nem kellemes gondolat, hogy időnként, ha tetszik, ha nem, fenyegető óriásoknak látszunk gyermekeink szemében. De akár mesélünk nekik, akár nem, mindenképp önző óriásoknak látszunk, akik féltékenyen őrzik hatalmuk forrásának csodás titkait. A mesék biztosítják a gyermekeket, hogy végül legyőzhetik az óriást - vagyis, hogy végül ők is ugyanolyan nagyra nőnek, és ugyanolyan hatalmasak lesznek". (A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek - Gondolat Könyvkiadó, 1985).
Nagy Anikó (színésznő)
A dal címe
Pretty Women/Ladies Who Lunch - Sweeney Todd/Company
Miért?
A szerző a két dalt (Miklós Tibor fordításában: Édes kis nők/Hölgyek, ha már megvolt a löncs) Barbra Streisand kedvéért rakta össze (zseniális szaktudással) egy lemezdallá. Sondheim ebben a formában mindkét nagy erősségét, a lírai szárnyalást és a szatirikus keménységet tökéletesen reprezentálni tudta, méltó társra lelve az énekesnőben.
Baráthy György (dramaturg - fordító)
A dal címe
God, That's Good - Sweeney Todd
Miért?
Nehéz elképzelni morbidabb, szebb, bizarabb, viccesebb, tragikusabb, egyszerre súlyos és könnyed színházi helyzetet, mint a Sweeney Todd második felvonásának nyitódala, amely - azon túl, hogy megfelel a műfaj összes követelményének, - kiválóan jellemzi a szereplőket, és könnyedén görgeti előre a cselekményt.
Kovács Patrícia (színésznő)
A dal címe
Soon - A Little Night Music
Miért?
Természetesen ha választanom kell, hogy melyik a kedvenc Sondheim-dalom, akkor azt az Egy nyári éj mosolya című darabból teszem meg, először is azért mert, nagy boldogságomra, alkalmam van játszani a Centrál Színházban éppen most futó verzióban, másrészt mert ennek a zenei anyaga esszenciája mindennek amit számomra a sondheimi zene jelent. A Soon című dal mind zeneileg, mind szövegileg olyan bonyolult és virtuóz, hogy valahányszor meghallom, újból és újból letaglóz. Egész egyszerűen számomra ez a zene tökéletes. Olyan ívek, olyan fájdalmak, olyan érzelmek vannak benne, amelyek gyakran előfordulnak Sondheim műveiben, de így egy nagy számmá gyúrva egészen különös és pikáns a végeredmény.
Miklós Tibor (dalszövegíró - rendező)
A dal címe
A Sweeney Todd összes dala
Miért?
A musical valamennyi dala - kivétel nélkül - mind olyan színvonalú (zenében és szövegben egyaránt) amit csak csodálni, elemezni, élvezni lehet, de utolérni, megközelíteni is lehetetlenség! Az a következetesség, amellyel minden félmegoldást, sikerre kacsingatást elutasít és amit a Mester egész pályája igazol, számomra a Mérték, az örök példa.
Catherine Zeta-Jones, Bernadette Peters, Elaine Stritch, Liza Minelli, Idina Menzel, Julie Andrews és néhány másik sztár a Send in the Clowns-t énekli... Vagy mégsem? Döntse el mindenki maga az alábbi videó segítségével:
December elején ünnepelte első születésnapját a Sondheimet Tisztelők Társasága. A számunkra jeles alkalomból Sondheimhez valamilyen formában kötődő színházi embereket faggattunk arról, hogy melyik a legkedvesebb daluk a zeneszerző/szövegíró életművéből. Nem volt könnyű dolguk: választani a legalább ötven zseniális, a száz nagyszerű és a többszáz remek szerzemény közül. Íme egy csokornyi a tanulságos válaszokból, videókkal.
Kemény Gábor (zeneszerző)
A dal címe
Liaisons - A Little Night Music
Miért?
Komolyzenei igénnyel megírt, gyönyörű több versszakos ballada, atmoszférája, amely a visszaemlékezés fájdalmát és örömét árasztja magából, egyedülálló.
Makrai Pál (színész)
A dal címe
Ballad of Guiteau - Assassins
Miért?
Egyrészt szerencsém lehetett a szerepet játszani a Rockszínház magyar adaptációjában, ebben a dalban (Miklós Tibor fordításában: Én már Istenkéhez mennék) pedig megmutatkozik Sondheim fanyar humorú zeneisége. Másrészt fájó emlék, hogy a nemrég elhunyt Xantus János rendezte a darabot.
Kiss Eszter (színésznő)
A dal címe
Sunday in the Park with George az azonos című darabból
Miért?
Ehhez a dalhoz két dolog kell: NAGYON jól kell tudni játszani és NAGGGGYON jól kell tudni énekelni!!! Azaz 2 (nehéz) szakma tökéletes egybeötvözése! Azért szeretem, mert amikor Chicago-ban éltem, hetente jártam az Art Institut-ba, ahol a belépő rögtön nekiszalad SEURAT mesterművének, amely kép Sondheim művének alapul szolgált. Majdnem minden nyáron visszamegyek Chicago-ba, és persze nem mulasztom el, hogy bemenjek és megnézzem ezt a festményt, közben meg lelki füleimmel hallom a zenét!
Fáy Miklós (újságíró)
A dal címe
The Ballad of Sweeney Todd - Sweeney Todd
Miért?
Legkedvesebb Sondheim-dalt nem tudok mondani, de legelsőt igen. Legelső a musicalben, ezzel kezdődik a Sweeeney Todd. Csikorgás, hogy fájjon, aztán orgonaszó, még nem lehet tudni, hogy ez most valami gótikus rock vagy romantikus orgonamuzsika a Bartók Rádión, de hát ez Sondheim, minden, és semmi sem, mindenféle zene otthon van nála, hogy aztán besorolhatatlanná váljon. És jön a kórus, alatta az elcsúsztatott kíséret, valami soha nincs egészen rendben, ezzel tiszteletbeli magyar szerző, ezért az érzésért, hogy soha nincs semmi a helyén. Máskülönben meg annyira nem magyar, hogy le sem lehet fordítani: Attend the tale of Sweeney Todd. A t betűk ritmizálják a szöveget, hogy szinte magától születik meg a dallam, mint a zenetörténet közismert melódiáinál, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mindig is voltak, csak valakinek le kellett végre írnia. Attend the tale of Sweeney Todd - és már benne is vagyunk, nyakig.
Stephen Sondheim, van aki ezt a nevet nem ismeri? Ezután biztosan nem lesz, indul ugyanis a Sondheimet Tisztelők Társasága! Igényes zenés színház, frappáns dalszövegek, és mindenekfelett: SONDHEIM!
