Ma este lép fel az ünnepelt walesi basszbariton, Bryn Terfel a Művészetek Palotájában. Terfel szívesen kalandozik a könnyedebb(nek tűnő) műfajokban is, így lemezein/koncertjein előszeretettel válogat a musicalirodalom remekeiből. A szombat esti budapesti koncertjének gerincét a Bad Boys című lemezének programja adja, amelyen többek közt a Sweeney Todd egyik részlete is hallható. Ki tudja, lehet, hogy az Epiphany-t is elénekli a Nemzeti Hangversenyteremben...
UPDATE: nem énekelte el..-:(
A West Side Story próbáján, feltehetően 1957-ben. Valószínűleg éppen az America című dalból tart előéneklést szokott vehemenciájával és lelkesedésével a zeneszerző, Leonard Bernstein. A zongoránál az ifjú szövegíró, Stephen Joshua Sondheim.
Forrás: http://lethalmerman.tumblr.com
A Sondheim DVD-kkel foglalkozó sorozatunk második részében a színpadi előadásokat vesszük górcső alá, köztük néhány kihagyhatatlan klasszikussal. A DVD-k amerikai vagy brit internetes oldalakról, egészen elfogadható áron, idehaza is könnyűszerrel beszerezhetőek.
Into the Woods
A jól ismert Grimm-mesehősök meghökkentő kalandozásai az erdőben: a darab sokak szerint az egyik legeredetibb Sondheim-mű, ahol - talán ezzel nem lőjük le a poént - bizony nem mindenki marad életben. A szereplők közül egyértelműen Joanna Gleason elbűvölő péknéje viszi a prímet. A DVD-n az eredeti new yorki előadás felvétele látható.
Sweeney Todd
George Hearn és Angela Lansbury klasszis alakítást nyújtanak ebben a véresen komoly, ám mégis annyira szórakoztató sorozatgyilkosos históriában, az előadás pedig az Into the Woodshoz hasonlóan igencsak látványosra sikerült. A lemez már önmagában a Little Priest című kettős frenetikus előadásáért megéri az árát. Szintén Broadway-produkció.
Sunday in the Park with George
Akárcsak a Sweeney Todd esetében, ezen a lemezen is egy klasszikus páros látható a főszerepekben. Bernadette Peters és Mandy Patinkin játéka korszakos jelentőségűvé növeszti az eredeti Broadway-előadás felvételét. A lemezen ráadásul még a közreműködőkkel felvett audiokommentár is meghallgatható.
Passion
A világtörténelem első és mindezidáig egyetlen episztola-musicalje nem könnyű hallgatnivaló. A darab zenéje - ahogy mondani szokás - operai igénnyel íródott, zárt számokat szinte alig tartalmaz. A tragikus szerelmi háromszög-história gyújtópontjában, Fosca szerepében Donna Murphy máig utolérhetetlen alakítást nyújt.
Következik: 3. rész - A koncertfelvételek
Az Into the Woods, a Grimm-mesék modern felfogású és kétségkívül egyéni hangvételű adaptációja most a 2010-es, nagy sikerű londoni szabadtéri produkció után újra a csillagos ég alá költözik, ezúttal New Yorkban.
A Shakespeare a [Central] Parkban elnevezésű ingyenes sorozat keretében, amelyet minden nyáron New York népszerű közparkjában rendeznek, idén az Ahogy tetszik mellett az Into the Woods-ot adják elő. A rendező Timothy Sheader lesz, a produkció alapjául az a fent említett londoni előadás szolgál, amely két évvel ezelőtt brit színházi díjat is bezsebelt. A szereposztásról egyelőre annyi hírrel szolgálhatunk, hogy csupa amerikai közreműködője lesz az előadásnak. Részletek későbbi híradásainkban, addig is hallgassunk egy kis zenét:
A napi idézet ezúttal Galambos Attila Stephen Sondheim - avagy a pesszimista musical című kiváló tanulmányából származik, aki hajszálpontosan fogalmaz a Sondheim művészetét övező alapvető ellentmondással kapcsolatban:
Hogy [Sondheim] mégis az elitkultúra része lett, az csak különleges zsenijének köszönhető, amelyben a briliáns technikai tudás másoknál alig tapasztalható morális elkötelezettséggel párosul. És ha e kettő közül egy is elég, hogy a nagyközönség fejvesztve meneküljön a színházból, a Sondheim-musicalek számára akkor is helyet kell találni a magyar színházművészetben, mert ezek a műfaj megkerülhetetlen klasszikusai, és vonzerejük éppen abban áll, hogy merészen egyensúlyoznak a tömegkultúra és az intellektuális kisérletezés határmezsgyéjén.
1997-et írtunk, amikor a Madách Színház először próbálta becsalni Webberen és Neil Simonon edződött közönségét egy Sondheim-produkcióra. Az Egy nyári éj mosolya nem volt rossz választás, emlékeim szerint igényes és szép előadás született (rendező: Szirtes Tamás), amely azonban a fizető nézők nagyfokú érdektelensége miatt nem lehetett hosszú életű. Gyanítom, ez a fő oka annak, hogy a hazai musicaljátszás egyik fellegvára - egy koncertet leszámítva - azóta se nagyon kísérletezett a szerzővel.
Mementó gyanánt álljon itt az egykori szereposztás, néhány igazi telitalálattal:
Madame Armfeldt: Psota Irén
Frederik Egerman: Dunai Tamás
Desirée Armfeldt: Kiss Mari
Carl-Magnus Malcolm gróf: Szerednyey Béla
Charlotte Malcolm grófné: Hüvösvölgyi Ildikó
Anne Egerman: Bíró Eszter/Haffner Anikó f.h.
Henrik Egerman: Weil Róbert
Petra: Xantus Barbara/Ladinek Judit f.h.
Fredrika Armfeldt: Tóth Anikó/Faur Gabi
Mr. Lindquist: Póka Balázs/Gerdesits Ferenc
Mrs. Nordstrom: Bencze Ilona
Mrs. Anderssen: Ladinek Judit f.h./Xantus Barbara/Bajza Viktória
Mr. Erlanson: Puskás Tamás
Mrs. Segstrom: Póka Éva
Frid, inas: B. Kiss Zoltán
Malla: Sas Kriszta
Osa: Röthler Balázs
Bertrand: Dolmány Attila
Forrás: Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Színházi Adattára
Amennyiben hinni lehet a pletykáknak, nemsokára készül az Into the Woods című Sondheim-opusz filmváltozata, mégpedig a Chicagót és a Nine-t jegyző Rob Marshall rendezésében. Hogy ez jó, avagy rossz hír (mármint a rendező személye), döntse el ki-ki maga, ám talán időszerű áttekintenünk azokat a Sondheim-műveket, amelyeket a múltban már celluloidszalagra rögzítettek.
West Side Story (1961)
Kezdjük a legkorábbi és a legsikeresebb adaptációval: Sondheim ugyan csak a dalszövegeket követte el, mégis mindmáig sokan a főművének tekintik a new yorki Rómeó és Júlia-történetet. Leonard Bernstein zenéje több, mint időtálló - igazi klasszikus. A filmet, amelyet a rendező Robert Wise és a koreográfus Jerome Robbins jegyez, az Amerikai Filmakadémia 10 Oscarral jutalmazta.
A Funny Thing Happened on the Way to The Forum (1966)
Sondheim humoros, római környezetben játszódó darabjának filmváltozata, Richard Lester rendezésében, a kiváló komikus Zero Moster főszereplésével, számos fütyülnivaló slágerével még ma is igen kellemes szórakozás. Akinek pedig ennyi jó is kevés, annak ott van Errodius szerepében Buster Keaton: a nagy nevettetőnek ez volt az utolsó filmszerepe.
A Little Night Music (1977)
.jpg)
Nincs mit szépíteni: kiábrándítóan sikerült filmadaptáció, amelyben azonban ott volt a potenciál, hiszen a legendás Hal Prince maga rendezte, Len Cariou és Hermione Gingold is látható benne a színpadi változatból. A végeredmény mégis hangulattalan, a dalokat összevissza vagdosó kliséhalmaz, ráadásul a bajokat tetézi Elisabeth Taylor mesterkélt, hiteltelen Desiree-je.
Sweeney Todd (2007)
Tim Burton sajátos vizualitása és az erőteljes színészi játék feltétlen dicsérendő, az énekesi teljesítmények már kevésbé - Johnny Depp és Helena Bonham Carter párosánál ideálisabbat is el tudnék képzelni a musical két főszerepére. Ennek ellenére nem teljesen érdektelen a film, akad Sondheim-fanatikus, aki rajong is érte rendesen.
Következik: 2. rész - A színpadi előadások
Stephen Sondheim egyik, a bemutatáskor sikertelen, ám azóta növekvő hírnévnek örvendő darabja, a Vidáman gördülünk tovább (Merrily We Roll Along) két hétre a New York City Center falai közé költözik.
A Company című korszakalkotó Sondheim-musicalről, mégpedig 1972-ből, a Színházból, amely akkor éppen a Színházművészeti Szövetség folyóirata volt:
Számos neves operaénekes közreműködött musicalprodukciókban idehaza és a nagyvilágban egyaránt. Az alábbi bejegyzés a Sondheim-darabokban fellépő művészeket veszi górcső alá, természetesen a teljesség igénye nélkül.
